• 2020 advent első vasárnapja

    2020 advent első vasárnapja A perkátai római katolikus templomban, a reggeli szentmisén Győri Balázs István atya meggyújtotta az adventi koszorú első gyertyáját. „Milyen nagy készülődés előzi meg utazásainkat: útlevél, pénz, csomagok, térkép… Advent arra emlékeztet, hogy...

  • Online kulturális közösségi tér

    Online kulturális közösségi tér A Győry-kastélyban az eddig megszokott közművelődési forma ugyan átmenetileg szünetel, de ezzel egy időben megszületett egy új online közösségi tér is. A könyvtárunk facebook oldalán is segítjük a művelődési egységeink programjainak megosztását,...

  • Tedd Szebbé csoport adventi díszítése

      Tedd Szebbé csoport adventi díszítése Perkátán. Fotók: Szentes Kitti  

  • VÉRADÁS

    VÉRADÁS 2020.november 26-án 13.30-17 óráig véradás lesz Perkátán az ORVOSI RENDELŐBEN. Tudja Ön? A gyógyításhoz nélkülözhetetlen vér semmi mással nem pótolható! Aki egészséges, az adhat vért! ( 18-65 éves korban ) Magyarországon évente 500.000 Egység vér szükséges a betegellátás...

2011. augusztus 18. Szerző: perkata.hu Nincs hozzászólás

Gondolataim augusztus 20-ról, Szent István király ünnepéről.


Magyarország és a magyarok legrégibb ünnepnapja, amikor a nemzet létét, a születése napját, az összetartozásunkat ünnepeljük. Ennek kapcsán internetes és egyéb, hagyományosan hozzáférhető történelmi tényekből a régmúlt néhány olyan érdekessége került kezembe, jótékony segítség mellett, melyeket úgy gondoltam érdemes lehet megosztani szülőfalummal.

Néhány kiragadott történelmi részlet megemlítése elengedhetetlen az ünnepi emlékezés kialakulásáról: Istvánt az 1000. év Karácsonyán, Esztergomban koronázták királlyá. Uralkodása alatt a magyar törzsi szövetség alapján álló fejedelemséget keresztény, római katolikus magyar királysággá alakította. István király augusztus 15.-én, Nagyboldogasszony napján rendszeresen törvénynapot tartott Fehérváron. Élete végén a beteg király ugyanezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának. Hiteles írásos forrásaink szerint bizonyos, hogy első királyunk 1038.-ban augusztus 15.-én hunyt el. Sírja sokak által látogatott nemzeti búcsújáró hellyé vált; számos imameghallgatás és csoda történt ott.

Halálát követően királyi utódai meggondolása szerint ennek a napnak jelentősége megmaradt évről-évre Fehérváron, hagyományosan István király napján törvényt ültek, törvényeket hoztak, és István király emlékének áldoztak.


Hartvik győri püspök, 1116. körül keletkezett legendagyűjteménye szerint a pogánylázadások, trónviszályok és az idegen, ellenséges csapatok betörésének veszélye miatt olyan helyzet állt elő, hogy a fehérvári egyház tagjai 1061.-ben jobbnak látták első királyunk testét befogadó márványszarkofágot kiemelni és azt egy a bazilika padozata alatti sírban rejtették el. Ekkor azonban az épségben megmaradt királyi jobbot elválasztva a test többi részétől, a kincstárban helyezték el, mert csodaként értékelték azt és ereklyének tekintették. Innen a kincstár őre, Merkur nevezetű szerzetes ellopta és elrejtette. 1083-ban, mikor István király szentté avatása zajlott, László király, akinek volt hallomása az ereklyéről, meglátogatta Merkurt bihari birtokán, ahol ő az ereklyét őrizte. A király a tettet megbocsájtotta neki, és itt alapította meg az ereklye őrzésére a szentjobbi apátságot, és innen kapta Szentjobb település a nevét. (Egyébként erről született egy legenda is, ami azért szépített a történeten: a legenda nem említi a lopást. A leírás szerint a Szent Jobbot László király emeltette ki a szentté avatási eljárás során a székesfehérvári sírból, ahová 45 éve helyezték el.)

Évszázadokon keresztül zarándokoltak a hívek a Szent Jobbhoz.

Az ünnep dátuma tekintetében változás csak a lovagkirály, László uralkodása alatt következett be, mert 1083.-ban a korábban augusztus 15.-hez kapcsolt nap átkerült augusztus 20.-ára, amely napon István király testét – az egyház hozzájárulásával – nagy ünnepélyességgel oltárra emeltette és nagy elődjét szentté avattatta.


II. András király 1222.-ben, az Aranybulla első pontjában így rendelkezik Szent István király ünnepéről:

„Rendeljük, hogy évenkint a szent király ünnepét, hacsak némi sulyos foglalkodás, vagy betegség által nem akadályoztatunk, Székesfehérvárott tartozzunk ülleni: és ha mi jelen nem lehetünk, a nádor kétségkivül ott leszen helyettünk s képünkben meg fogja hallgatni az ügyeket; és minden nemesek, tetszésök szerint, szabadon oda gyülekezzenek.”


A tatárjárás idején sikerült a szentjobbi monostor szerzeteseinek, illetve a konvent vezetőségének az ereklyét és a monostor egyéb kincseit még időben a tatárok elől Dalmáciába, valószínűleg Raguzába menekíteni. A tatárok kivonulása után a Raguzából hazatért bencés szerzetesek gyorsan helyreállították elpusztított monostorukat és az ereklyét őrző templomot. Érzékenyen érintette a monostort Nagy Lajos királynak az a rendelkezése, mely szerint az ereklyéről a jobb kar felső részét leválasztották az alsó karról, és a felső kart – valószínűleg a magyar–lengyel perszonáluniónak 1370.-ben történt létrejötte után – Lengyelországba vitték. Nagy Lajos – minden bizonnyal – a két nép és két ország közti egységet Szent István karereklyéjével óhajtotta szilárdabbá tenni.

A hazánkban maradt kézfej ezek után nemsokára a szentjobbi monostorból Fehérvárra került. 1433.-ban már biztosan ott tisztelték Szent István jobbját.

Augusztus 20.-a Nagy Lajos uralkodásától kezdve szerepel a naptárakban egyházi ünnepként.


Amikor a törökök Fehérvárt először elfoglalták, feldúlták 1541.-ben, ekkor több ereklye kerülhetett birtokukba a Szent Jobbal együtt. A szultán kincstárából – jelentős összegért – a raguzai kereskedők vásárolták meg a 16. század végén, és az ottani domonkos rendiek őrizetébe került, akik 1618.-ban leltárba vették a szent királyunk egy koponyadarabjával együtt.

A Szent Jobb holléte Magyarországon kétszáz éven át ismeretlen volt, majd magyar főurak akadtak a nyomára véletlenül. Később Pray György történetíró útmutatása szerint megtalált Szent Jobbot Mária Terézia a magyar nemzet iránt érzett szeretetének különös jeleként Budára hozatta.

Előzőleg Mária Terézia 1768.-tól többször is próbálta elérni visszaszolgáltatását, ám eredménnyel csak akkor járt, amikor az orosz fenyegetéstől hozzá forduló várost pártfogása alá vette. 1771.-ben Raguza vezetése, miután a domonkosoktól megváltotta, Mária Teréziának ajánlotta fel az ereklyét. 1771. májusában a Bécsbe érkezett Szent Jobbot Mária Terézia június 1-én vette át a raguzai küldöttségtől, majd június 30.-tól a schönbrunni császári palota templomában kilenc napig köztiszteletre kihelyeztette az ereklyét. Július 15.-én, hétfőn, díszes kísérettel indították útra, Magyarországra – Győrön, Pannonhalmán át – melyben Hadik János testőrkapitány mellett hat magyar nemes testőr is részt vett. Az első király ereklyéjét a magyar nép nagy tisztelettel fogadta, a föld népe otthagyta az aratást és imádkozva kísérte a Szent Jobbot, ahol a környékükön a menet elhaladt. A menet Budára július 21.-én érkezett meg.


Mária Terézia a Szent Jobb Magyarországra érkezésére évenként ismétlődő ünnepségsorozattal kívánta emlékeztetni alattvalóit, melynek költségeire alapítványt hozott létre. A rendelkezés záró sorai jól tükrözik Mária Terézia szerepét a Szent Jobb kultuszának megőrzésében: az alapítványt Szent István király jobbjának örök emlékére hozza létre, remélve, hogy trónutódai is majd fenntartják azt. A királynő rendelete értelmében – az azóta már elpusztult, a budai várban lévő Zsigmond-kápolnában őrzött ereklyét – évente hat alkalommal lehetett közszemlére állítani, köztük augusztus 20-án.


Serédi Jusztinián, 1938.-ban szerkesztett háromkötetes művének, III. kötetében Szekfű Gyula történész összeállítása – melynek címe: Szent István a magyar történet századaiban – a következő sorokat is tartalmazza a Pannonhalma címszó:

„Szent István ereklyéje már a középkorban is lehetett Pannonhalmának, de csak a XVI. század elején történik róla említés. A székesegyház régi kórusa alatt volt a régi Szent István kápolna (új oltárát 1676.-ben emelték), míg a keresztfolyosó keleti ágában lévő mai kápolna akkor Szent Gellért tiszteletére volt szentelve. A felszerelési tárgyak között volt két miseruha, amely az 1705.-i leltár szerint Szent István palástjából készült. Ezek, valamint az 1708.-i leltárban említett kilenc szentistvánkori kazula, melyek a rend feloszlatása után egy budai raktárba kerültek és onnan 1804.után nyomtalanul eltűntek, továbbá az 1533. szükségből elzálogosított >calix Sancti regis Stephani cum sua patena<, az 1535 körüli összeírólevélben szereplő >crux Sancti Stephani< és >viaticum Sancti Stephani< a főmonostor legdrágább kincsei közé tartoztak. Bővebb adatok híján eredetükről, további sorsukról semmit sem mondhatunk. 1771. július 16-19. között Pannonhalmán is volt a szent Jobb. Háromnapos tisztelet (ünnepélyes szentmisék, ünnepi beszédek, csókranyújtás stb.) után továbbvitték Budára. Azt a selyemtakarót, melyben Raguzából Bécsbe vitték, Mária Terézia Somogyi Dániel gróf főapátnak ajándékozta; később a szentjobbi templomba került. A Somogyi család utolsó sarjánál, † Győry Teréz grófnőnél Perkátán őrzött Szent István ereklye bizonyára Somogyi Dánieltől való, s talán azonos a XVI. század elején említett pannonhalmi ereklyével.”


Ehhez a Perkátát érintő hírhez kapcsolódik még a szerző, mármint Szekfű Gyula történész személyes kötődése szülőfalunkhoz: Szekfű Gyula édesapja Szekfű Ignác Székesfehérvárról, édesanyja Vaigl Mária Perkátáról származik. Az ő édesapja Vaigl Károly uradalmi tiszttartó volt (Dám Alojziával Perkátán 1835. május 4.-én kötöttek házasságot), testvére Vaigl György (aki házassági tanúja is volt Vaigl Máriának) Perkátán számtartó volt, nevük egy 1859. évről szóló összeállításban, A Szent István Társulat jegyző és névkönyvében maradt fenn. A családi birtokuk Perkátán, Mélyvölgy puszta magasságában a Vöröskúti telep vonalában terült el, később ezt a határrész a családról György majornak nevezték, az öregebbek ma is ezen a néven ismerik a területet. A major épületeit később lebontották, ma szántóföldi rész.


Az augusztus 20.-i ünnep a megtörtént intézkedések ellenére nem vált rögtön az ország egységét kifejező szimbólummá, ennek alapjait csak az 1818-ben először megtartott körmenet fektette le. A körmenetnek egészen a második világháború végéig a budai vár adott otthont, nem pedig a pesti belváros, ahogyan napjainkban.


Az ünnep történetében az 1848-49-es szabadságharc után több mint tíz éves szünet következett be, mivel a Bach-korszakban betiltották. Jellemző, magyarellenes büntetés, Mária Terézia minden ezirányú, alkotó intézkedését feledtetve. Igaz a Habsburg hatalmi érdekekben a nemzetiségek egymás ellen hangolása új elemként jelent meg. A kiegyezés felé vezető enyhülés vetett véget a tilalomnak 1860-ban. Ezután augusztus 20.-a egyre népszerűbbé vált, a körmenetet országos érdeklődés kísérte.


1891.-ben augusztus 20.-a nemzeti ünnepként került meghatározásra, – igaz az ünnep katolikus szervezése akadálya lett az országos egység megjelenítésének – egyben munkaszüneti napnak, korabeli elnevezéssel norma napnak minősítették.


A 19. században már tartottak tűzijátékot Szent István napján, azonban a szokás 1927-től vált rendszeressé.

Az első világháborúban az 1917.-es háborús év volt az utolsó, amikor az ünnepet megrendezték, majd azt követő években a nagyszabású ünnepségek elmaradtak.


A két világháború között a körmenet továbbra is a várban zajlott. Augusztus 20., mint nemzeti ünnep ekkor vált a magyarság egyetemes ünnepévé. Nemcsak a kényszerűen határon túlra került, hanem a kivándorolt magyarok is megemlékeztek az államalapító királyról. A felekezeti hovatartozás jelentőségének eltörpülését jelzi, hogy Horthy Miklós kormányzó, – aki egyébként református volt, vallása pedig nem fogadja el a szentek létezését – maga is rendszeresen részt vett a Szent Jobb körmeneten.

Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján, 1938.-ban a Szent Jobb országjárását szervezték meg az aranyvonaton, s ez a körút jelentős mértékben hozzájárult Szent István király emlékezetének ébren tartásához.


A Szent Jobb a II. világháború viszontagságai során 1944-ben Salzburgba került, majd az amerikai katonai misszió három tisztje (egyik közülük a magyar származású Kovach György volt) visszahozta Budapestre 1945.-ben. A lerombolt fővárosban így az augusztus 20.-i körmeneten már ismét ezrek követhették a körmeneten. Az ünnepség végén a Szent Jobbot az Angolkisasszonyok zárdájába vitték, ahol a rend 1950.-ben történt feloszlatásáig őrizték. Ezután biztonságból a Szent István Bazilika plébániájának páncélszekrényében rejtették el.

Augusztus 20.-a 1945.-ig nemzeti ünnep volt. Majd ezt eltörölték, de az egyházi ünnepek sorában még 1947.-ig ünnepelhették nyilvánosan. (Jellemző idézet a korszakból, Szabad Nép 1945. október 13. számában: Révai József a Műegyetemen tartott előadásában arról beszélt, hogy „a szentistváni politika volt az, amely bennünket két világháború pusztításába vitt”). A háború után felújított Szabadság hidat 1946.-ban augusztus 20.-án adták át, s ezzel mintegy elismerték a dátum ünnepi rangját, mégis gyökeres volt a változás a diktatúra kiépülésével, 1948.-ban. (A párizsi békediktátum aláírása 1947. február 10.-én történt meg.) Ezideig az ünnepet Szent István napnak hívták, először lekopott a szent kifejezés, majd 1948.-ban megszületett az új kenyér ünnepe elnevezés, mint központilag előírt szóhasználat. Egy év múlva ezt is felváltotta egy újabb elnevezés, az alkotmány ünnepe. 1949. augusztus 20.-án lépett életbe ugyanis a sztalinista alkotmány (amely jól-rosszul toldozva még napjainkban is létező, igaz az országgyűlés 2011. április 18.-án már elfogadta a 2012. január elsején hatályba lépő új alkotmányt, Magyarország Alaptörvényét).


A Rákosi érát követően ismét volt változás az ünnep megjelenítésében, 1956. után a Kádár kormány az államalapítást, az alkotmányt és az új kenyeret ünnepeltette, és olyan új látványos elemeket kapcsoltak be, mint az avatások, a parádék, a visszahozott tűzijáték, a külsőségek, a népszórakoztatás részeként.

A körmenet továbbra is tabu volt, egészen 1989-ig, amikor hosszú évtizedek után a Bazilikánál megrendezték korunk új „első” Szent Jobb körmenetet.

Az első királyunk ereklyéjét 1987. augusztus 20-án, a budapesti Bazilikában helyezték el, itt őrzik azóta is, majd 1988.-ban a szent király halálának 950. évfordulóján ismét sor kerülhetett a Szent Jobb országjárására is.


Egy kicsit visszakanyarodva Perkátához, a Győry Teréz grófnőnél Perkátán őrzött Szent István ereklye valószínű 1945.-ben pusztulhatott el, vagy kerülhetett ismeretlen helyre. Persze ez csak sejtés, hiszen Pajor Horváth Ferenc plebános, ennek a kornak hiteles perkátai krónikása a Historia Domusban a következő bejegyzést tette, 1945. december 10.-én:

„A falusi népünk … általában eddig komolyan viselkedett! De mégis: … neki estek a feltört Kastélynak: törtek, zúztak, raboltak. Még az egyházi dolgokat sem kímélték meg! Mennyi ereklye és egyéb dolog lett elpusztítva nem is tudom! Pedig mennyi szép érték veszett el (Krisztus keresztjéből is egy darab).”

Lehetséges, hogy a plebános úrnak a fentiekben említésre került Szent Jobbhoz kapcsolható ereklyéről nem is volt konkrét tudomása.

Mindenestre a veszteségek pótolhatatlanok.

Ezügyben szólnom kell egy perkátai, 1944.-ből származó, ide tartozó dokumentumról még: Gróf Győry Teréz által kijelölt örökös, gróf Hunyady Imre kiemelkedő emberi egyéniségének jellemzésére idézem azt az 1944. november 19.-én készült Nyilatkozatot – ahhoz az eseményhez kötve -, hogy az előzőleg elmenekült gróf ezen a napon visszatért egy teherautóval Perkátára, és szerette volna a Zárdában élő nővéreket rábírni a faluból való eltávozásra a biztonságuk érdekében. Miután, a nővérek meggondolása szerint, nyilvánvalóvá vált számára az elköltöztetés felajánlásának sikertelensége, sajátkezüleg gépelte le és írta alá az alábbiakat egy levélpapíron:

„Alulírott, Hunyady Imre gróf, perkátai lakos ezennel kinyilatkoztatom, hogy a perkátai kastély teljes bútorzatát és egyéb ingóságait visszavonhatatlanul a Szt. Vince Rend perkátai Zárdájának ajándékozom.”

Az eredeti iratot napjainkban Csillag Jozefa kedvesnővér őrzi. Miután kérésemre, megengedte annak lemásolását, hozzájárult ahhoz is, hogy a szövegét nyilvánosságra hozzam egy alkalmas időben. Teszem ezt, azzal a jó szándékkal most, annak a lehetőségnek felkínálásával, hogy néhány akkori vétség késői bocsánatára adódhasson ezáltal lehetőség. Hiszen Perkáta szerte köztudott, még napjainkban is, hogy a rend nővérei soha nem használták fel a nyilatkozatot és nem is kerültek hozzájuk a kastély bútorzatai és egyéb ingóságai sem, ez a gondolataiktól is távol állt. A Kastély őket megillető értékei és kincsei másokhoz kerültek. A bűnbocsánat útját ma már talán csak az utódok egyengethetik, a templom, a Győry kastély és a Magtár épületeinek jelenlegi elszomorító állapotú, további romlásának felszámolásában való önzetlen segítséggel, az összetartozásunk kifejezésével.

Hogy ez, a most közzétett írás is, beteljesedjék!


Katona Jóska Cigánvárosról

kategóriák: Ajánló

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.

Perkáta

Perkátai Polgármesteri Hivatal

2431 Perkáta, Szabadság tér 1.

Tel/fax: 06 (25) 507 570; 06 (25) 507 571

E-mail: hivatal@perkata.hu












    A honlapon található cikkek, képek, dokumentumok Perkáta Nagyközség Önkormányzatának tulajdonát képezik. Bármiféle másodközlés kizárólag írásos engedéllyel lehetséges.