A visszavonó döntés hátteréhez
Március elejétől egészen mostanáig egy történelmi vita uralta a közbeszédet Perkátán, természetesen fokozatosan erősödve és az elmúlt héten tetőzve. Sokáig azt hihettük, hogy ez a történelemről szól, hiszen egy olyan történelmi szereplőről szólt, aki már 60 éve halott és több, mint 70 éve nem politikai tényező Magyarországon. Tévesen azt hittük, hogy a közterületek elnevezésekor számos alkalommal megkérdezett Magyar Tudományos Akadémia se nem támogató, se nem tiltó, inkább halogató állásfoglalása minket megvéd. Hát nem így lett és pillanatok alatt egy számunkra jogszerűnek tűnő (vagy legalábbis jogot nem sértő) kérdésből országos téma lett. Azért sem értettük a felvetést, hiszen már azt hittük, hogy a közbeszéd már előrébb tart, mint néhány éve, hiszen megyénk egy másik településén már 5 éve van Horthy Miklósnak közterületi szobra.
Csak kapkodtam, kapkodom a fejem, hogy miért lehet érdekes egy helyi (vagy mint kiderült helyinek tűnő) ügy az országos médiumok (ATV, Magyar Nemzet, Info Rádió, Magyar Idők, blogok, politikai párti portálok) számára, sőt hogy lehetett ez az ügy kérdés a rendszeres, heti Kormányinfón.
Egy idő után viszont láthatóvá váltak az irányok, hogy ez az ügy nagyrészt az országos politikáról szól. Vélhetően jelentős szerepet játszik az ügyben, hogy polgármesterként jómagam és néhány velem együtt gondolkodó és induló képviselő a mostani kormánypártok jelöltje volt. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy a megyei közéletben is szerepet vállalok, mint szintén a jelenlegi kormányzó pártok megyei közgyűlési frakcióvezetője. (Még mondja valaki, hogy nem fontos a megyei önkormányzás!) Mindezt megfejeli, hogy már egy éven belül vagyunk a következő parlamenti választás előtt.
Ezek után már érthetőek voltak a kérdések és a felvetések, illetve láthatóvá vált, hogy a támadásoknak országosan és helyben is a konkrét témán túlmutató céljai vannak. Egyrészt rajtam, mint Fidesz-KDNP mezt viselő településvezetőn és megyei politikuson keresztül országos politikusok és a miniszterelnök támadása történt meg, azon célból, hogy a rájuk süssék az idegenellenesség bélyegét. Szalagcímeken mutatták be, hogy a fideszes polgármester szembemegy a miniszterelnökkel. Szeretnék eloszlatni néhány tévhitet a jelenlegi kormányzó pártok működéséről, hangsúlyozva azt, hogy sem első, sem második, hanem sokadik szintű, néven nevezve helyi szintű politikusa vagyok a Fidesz-KDNP-nek, és a szavazók bizalmából tevékenykedhetem Perkáta és Fejér megye érdekében. Tehát bevallom, néhány nappal ezelőttig nem ismertem Orbán Viktor miniszterelnök Úr 2015-ös nyilatkozatát egy Horthy Miklós emlékmű kapcsán, azért sem, mert egyrészt miniszterelnök Úrral nyilván nem mozgok egy munkaköri pályán, az ő feladatköre és felelőssége több ezerszeres hozzám képest, másrészt nem küldik le hozzánk betanulási és visszakérdezési szándékkal Orbán Viktor nyilatkozatait. Tehát azért nyilatkoztam azt, hogy nem érzek ellentmondást Orbán Viktor 2015-ös nyilatkozata és mostani perkátai helyi szoborállítási ügy között, mert miniszterelnök Úrral nem konzultáltam ebben a kérdésben, ahogy nyilván más helyi kérdésben sem, de főleg azért nem, mert neki egészen más szintű feladatai vannak. Egy dologban mégis konzultáltunk az elmúlt időszakban, de természetesen nem személyesen, hanem az egyik helyettes államtitkárság által levelezve, amikor is miniszterelnök Úr hivatalos kínai látogatása előtt megkérdeztek minket megvalósult és jövőben létrehozható kínai-magyar kulturális projektekről. Ez a megkeresés nagyon jól esett számomra, hiszen településünk rendelkezik a legrégebbi hivatalos magyar-kínai partnerkapcsolattal. Ennek keretében a tavalyi évben testvértelepülésünk, a Peking fővároshoz tartozó Huaxiang létrehozott egy állandó kiállítást a tavalyi évben pályázati forrásból felújított perkátai Győry kastély főépületében. Az országos médiumok híradásait is próbáltam a számunkra sokkal értékesebb kínai kulturális kapcsolat felé terelni, de sajnos mindenki csak a Horthy-ügy miatt volt ránk kíváncsi. Tehát nem is állt szándékomban ellentmondani a miniszterelnök Úrnak, csak egészen más pályán mozgunk és egészen más szinten űzzük ugyanazt a sportágat. Ő az európai Bajnokok Ligájában meghatározó játékos, míg én a megye háromban játszogatok, és amely stratégia, tudás, ismeret az ő szintjén már évek, évtizedek óta rutinszerű, az a legalsóbb szintekre csak lassan csorog le. Sajnos ez a pillanatokig fennálló látszólagos ellentmondás az én ismereteim hiánya, a rutintalanságom és a naivságom miatt állhatott fenn, nem pedig szándékosan.
Helyben pedig az volt számomra érdekes, hogy a szoborállítása kérdése már az április 20-i döntésünk előtt is téma volt Perkátán és a döntés után hetekig semmilyen érzékelhető ellenvélemény nem hangzott el, ezért is nyugodhattunk meg. Majd 3 hét telt el az országos média megjelenéséig és helyi ellenzéki véleményformálók csak ezután jelentek meg a színen. Nyíltan az elmúlt hét végéig nem is találkoztam helyi ellenzővel, sem hivatalosan, sem telefonon, sem elektronikusan Perkátáról nem közölte velem senki az ellenvéleményét és csak a múlt csütörtökön értesültem aláírásgyűjtésről, aminek első részét múlt pénteken juttatták el a Polgármesteri Hivatalba. Az aláírások vezéralakjai között természetesen megtalálhatóak az elmúlt helyi önkormányzati választások elvérzett jelöltjei és a múlt árnyékai is, így a konkrét aláírási téma mögött nem volt nehéz sejteni a valódi szándékot, amit „jóakaró” belső informátoraim is megerősítettek, hogy a végső cél a jelenlegi települési vezetés ellehetetlenítése. Persze abszolút jó szándékú és őszinte emberek is részt vettek az aláírások gyűjtésében. Rajtuk kívül természetesen nekem nagyon fontosak azok a személyek, akik őszintén, elsősorban a településért aggódva aláírták az ellenvéleményüket. Az ellenzéki figurák helyett természetesen a hozzám közel állók, a szemembe nézők kritikája is nagyon fontos volt, akik közül sokan kifejezték azt, hogy nekik a szoborállítással ugyan nincs problémájuk, de az ország és a település mostani helyzetében kérik, hogy vonjuk vissza a határozatot.
Sokat mondó volt az, hogy az országos politikai pártok miként kezelték az ügyet. A baloldali ellenzék két legnagyobb ereje is közleményt is adott ki, nyilván úgy, hogy semmit sem tudtak Perkátáról, véleményüket csak a híradások, semmint a helyben tájékozódás formálta. A kormányzó pártok sokkal intelligensebb véleményt mondtak, több kormányzati vagy kormánypárti szóvivő is elmondta a véleményét, amely nem egyezett a helyi döntéssel, de mindvégig hangsúlyozták, hogy a települési ügyek kezelése helyben kell megtörténjen, ezért létezik a 3.200 magyar helyi önkormányzat. Számomra Lázár János miniszter Úr véleménye nemcsak szimpatikus volt, hanem olyan, amilyet a polgár elvárhat egy államférfitól. A heti Kormányinfón, amibe nyilvánvalóan nem botránytémával szerettünk volna bekerülni, ő is kifejtette a személyes és a politikai véleményét is, de hangsúlyozta, hogy ebben a kérdésben a megosztottságon, illetve az azzal sajnos mindig együtt járó megcsontosodott, egymást kizáró vélemények helyett szükséges a magyar történelem kibeszéletlen eseményeit, személyeit több nézetből való megvilágító, nyílt vita. Ez számomra a bibói szemlélet tanácsa, amely a kizárólagos vélemények helyett a középút keresését tartja fontosnak.
Sokat hallani arról, hogy a PC, azaz a politikai korrektség mennyire engedi az őszinte vélemények kifejezését, illetve mennyire tesz kontraproduktívvá és gerjeszti az öncenzúrát. Hiába nyilatkoztam minden fórumon, hogy a szoborállítás ügyébe úgy került bele az önkormányzat, mint Pilátus a krédóba, a legtöbben velünk, velem azonosították. A tényleges adományozók neve az országos médiában szinte fel sem merült, illetve a fent kifejtett okok miatt marginálissá vált. Mindvégig próbáltam elmondani perifériális szerepünket, aminek szintén két iránya volt. Egyrészt sokan támadtak, hogy miként képzeljük ezt a szoborállítást, hiszen Horthy roppant negatív történelmi személyiség, nem fogadták el tőlem azt a választ, hogy ez nem a mi ötletünk. Ahogy azok sem fogadták el tőlem ezt a választ, akik hálálkodtak, hogy felvállalunk egy ilyen ügyet, hiszen Horthy szerintük meg pozitív szereplő, hiszen a kritika mellett a dicséret sem nekünk járt volna. Nyomasztóan éreztük, hogy a mostani ügy tényleg megosztja a társadalmat, és mindként oldalnak tudomásul kell vennie, hogy a másik oldal hívei is sokan vannak.
Zárásként érdekes volt megélni azt, hogy pont a minket nyomasztó médiahullámmal egy időben egy országos hírű ellenzéki politikus egy médiaháborúba keveredett, és ennek eredményeként ő és a pártja bojkottot hirdetett a szerinte kormányzatot támogató médiával szemben. Nyilvánvalóan ennél az országos politikusnál sokkal kevesebb politikai és sajtótapasztalatom van, sőt sokkal kevesebb szakmai ismeretem is, de egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy ne álljak bármelyik sajtótermék rendelkezésére. Ismerem én is, bárkihez hasonlóan a magyar sajtóviszonyokat és lehet, hogy néha az „életet nyer, aki időt nyer” elvvel elkerülhettem volna kényelmetlen pillanatokat, de tudom, hogy a felelősséget, még ha nem is tudatosan helyeződött rám, de vállalnom kell, akár ellenféllel, akár baráttal kerülök szembe.
Bízom benne, hogy a visszavonó döntésünk helyreállítja a perkátai köznyugalmat, békésebb időszakot hoz, és esetleg értelmes viták alakulhatnak ki, akár a konkrét témában, akár más, a települést érintő kérdésekben, úgy hogy egymás érveit, ha nem is elfogadják, de legalább meghallgatják az egymással szemben állók.
Perkáta, 2017. május 15.
Somogyi Balázs
