1.     sz. melléklet

ORSZÁGOS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZET

1097 Budapest, Albert Flórián út 2-6.

 

Lakossági tájékoztató anyag a magánkutak egészségkockázatáról

 

I. Általános tájékoztató

Magyarországon az ivóvíz minőségét és ellenőrzés rendjét az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet szabályozza. A saját célú ivóvízművek által szolgáltatott vízre, jellemzően magánkutak vizére a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról szóló 147/2010. (IV. 29.) Kormányrendelet fogalmaz meg előírásokat. Ennek alapján a saját célú ivóvízmű, mint vízi létesítmény (kivéve a csatlakozó és házi vízhálózatot) létesítése és üzemeltetése hatósági engedély köteles, a helyi vízgazdálkodási hatósági jogkört első fokon a települési önkormányzat jegyzője gyakorolja.  A kitermelt ivóvíz minőségét a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet 2. számú melléklet A) rész 4. pontjában felsorolt paraméterek tekintetében az üzemeltetési engedélyezés alkalmával, illetve ezt követően háromévente ellenőrizni vagy ellenőriztetni kell. Azok a vizek, amelyek minősége megfelel a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendeletben rögzített határértékeknek a napi ivóvízigény kielégítésére korlátlanul fogyaszthatók.

Az ásott vagy fúrt kutak vizének minősége rendkívül változatos. Függ a kút mélységétől, a terület geológiai jellegétől, valamint mindazon antropogén (emberi) eredetű szennyező anyagoktól, melyek elérik a vízforrást. Minőségromlást elsősorban, emberi vagy állati eredetű szennyvíz, állati hulladék (pöcegödrök, árnyékszékek, dögkutak, trágyázás), mezőgazdasági területen különböző növényvédőszer vagy műtrágya maradványok vagy különböző geogén (talajképző kőzet) eredetű szennyezések okoznak, ritkább esetben előfordulhat még egyéb, ipari eredetű szennyezés megjelenése is (pl. autóbontás, autójavító műhely, akkumulátor feldolgozó, autómosó, színesfém feldolgozó stb.).

Nagyon fontos, hogy a tulajdonos/üzemeltető tisztában legyen azzal, hogy milyen környező veszélyforrások szennyezhetik a kút vizét, amely egyúttal segít eldönteni, hogy milyen laboratóriumi vizsgálatokkal szükséges a víz minőségét rendszeresen ellenőrizni. A vízminőségi problémák egy része a helyszínen látvány, szag vagy íz alapján is sejthető (pl.: a víz vas és mangántartalma), azonban a legtöbb problémára (pl.: mikrobiológiai szennyezés, nitrát, nitrit, peszticidek jelenléte) csak szakszerű laboratóriumi vizsgálatokkal deríthető fény.

A kútvizek esetén a leggyakoribb problémát és a legnagyobb közegészségügyi kockázatot – különösen csecsemőkre és kisgyermekre nézve – a víz bakteriális szennyezettsége, valamint a kémiai szennyezők közül a nitrit és nitrát előfordulása jelenti. A nitrát megjelenésére a felszín közeli (talajvíz) ivóvízforrásokban legnagyobb részben emberi tevékenység, különösen az állattenyésztés, műtrágyázás, szennyvíz-szikkasztás következményeként lehet számítani, míg nitrit elsősorban bakteriális (ún.: nitrifikációs) folyamatok eredményeképpen, ammónium ionok átalakulása során kerülhet a vízbe. A víz nitrát tartalma a bélben baktériumok hatására nitritté alakul, amely a vérben felszívódva a vörvösvérsejtek hemoglobinját ún. methemoglobinná alakítja át, ezáltal gátolva az oxigén szállítását. A csecsemő az oxigén hiány miatt kékké válik, és légzési zavarokkal küzd, amely súlyos esetben halálhoz vezethet. Magas nitrát (nitrit) tartalmú kútvíz esetén a csecsemők számára más forrásból (pl.: palackozott víz) kell biztosítani a tápszer, tea vagy egyéb étel készítéséhez használt vizet.

A víz felforralása segíthet a baktériumok elpusztításában, ugyanakkor nem távolítja el a víz nitrát tartalmát, sőt a víz párolgása révén mennyiségét koncentrálja.

A 147/2010. (IV. 29.) Kormányrendelet minimális vizsgálati gyakoriságot ír elő (3 évente), de javasolt az előírt paraméterekre vonatkozóan a kútvíz minőségének minimum évenkénti ellenőrzése.

A vizsgálandó paraméterek: szín, szag, íz, zavarosság, hőmérséklet, Escherichia coli, coliform baktériumok, telepszám 22 °C, fekális Enterococcus, pH, vezetőképesség, lúgosság, keménység, kémiai oxigénigény (KOIps), ammónium, nitrit, nitrát, klorid, vas, mangán. Amennyiben a helyi ismeretek függvényében egyéb komponensek vizsgálata indokolt, akkor azokat is fontos ellenőrizni, erről az illetékes népegészségügyi hatóság adhat tájékoztatást. Mintavétel előtt érdemes a vizsgálatokra akkreditált (hivatalosan feljogosított) laboratóriumot felkeresni és tanácsot kérni a mintavétel kapcsán, annak érdekében, hogy minél helyesebb eredményt kapjunk. A vízmintavételi edények típusa és a minták tárolási ideje nagyon eltérő lehet vizsgálati komponensenként, a bakteriológiai vizsgálatokhoz mindenképpen steril edényre van szükség, ezért célszerű a mintavételi edényeket a laboratóriumtól kérni és a mintákat a lehető legrövidebb idő alatt hűtve, de maximum 24 órán belül a laboratóriumba szállítani. Ha a kút javítását, tisztítását végeztük vagy a víz megjelenésében, szagában vagy ízében tapasztalunk változást, esetleg a vizet fogyasztók közt gyomor-bélrendszeri problémákat tapasztalunk (pl.: hasmenéses tünetek), akkor a kútvíz vizsgálatát soron kívül el kell végezni. Az eredmények ismeretében a megfelelő intézkedések megtételéig a kútvizet ivóvízként, illetve ételkészítési célra nem javasolt használni.

A vízben előforduló mikrobiológiai és kémiai komponensek szerepéről, lehetséges egészségügyi hatásairól az illetékes járási hivatal népegészségügyi osztályánál vagy az Országos Közegészségügyi Intézet honlapján is tájékozódhatnak.

 

II. Tájékoztató és adatlap a magánkutak közvetlen közelében történő tevékenységekből adódó veszélyek felméréséhez

Az ásott vagy fúrt kutak vizének minősége rendkívül változatos, függ a kút mélységétől, a terület geológiai jellegétől, valamint mindazon antropogén (emberi) eredetű szennyező anyagoktól, melyek elérik a vízforrást. A magánkutak nagy része sekély talajvíz kút, esetleg karsztvízre telepített kút, amelyek a felszíni szennyezéseknek ki vannak téve, ráadásul a szennyezések egy része a magánkút tulajdonosának tevékenységéből származhat. Tapasztalataink alapján a magánkutak vize sokszor nem felel meg maradéktalanul az ivóvízre vonatkozó követelményeknek, minőségromlást elsősorban, emberi vagy állati eredetű szennyvíz, állati hulladék (pöcegödrök, árnyékszékek, dögkutak, trágyázás), mezőgazdasági területen különböző növényvédőszer vagy műtrágya maradványok vagy különböző geogén (talajképző kőzet) eredetű szennyezések okoznak, ritkább esetben előfordulhat még egyéb, ipari eredetű szennyezés megjelenése is.

A mikrobiológiai paraméterek között súlyos megbetegedést okozó kórokozók is előfordulhatnak (van példa májgyulladást előidéző hepatitis A vírus, hányást, hasmenést okozó calicivírusok és egysejtű kórokozók, valamint toxikus E. coli törzsek előfordulására).

Az ivóvíz határérték feletti nitrát tartalma különösen csecsemők és kisgyermekek számára veszélyes, ún. methemoglobinémiás megbetegedést („kék-kórt”) okozhat, amely akár halálos kimenetelű is lehet. Az utóbbi évtizedekben ilyen megbetegedést csak magánkút vize okozott, közműves ivóvíz nem. A nitrát mellett ugyancsak jellemző mezőgazdasági eredetű szennyezők lehetnek a talajvizekben a növényvédőszer-maradványok, amelyek között rákkeltő és hormonhatású anyagok is vannak.

Emiatt nagyon fontos, hogy tisztában legyünk milyen környező veszélyforrások szennyezhetik a kutunk vizét, ezek ellen hogyan védekezhetünk, milyen beavatkozások szükségesek nem megfelelő vízminőség esetén. Ugyan a 147/2010. (IV. 29.) Kormányrendelet 2016-ban megjelent módosítása meghatározza a kötelezően vizsgálandó paramétereket, de az egyéni szennyezés-források és kockázatok alapján ezen paraméterek köre bővíthető saját egészségvédelmünk érdekében. A vízminőségi problémák egy része a helyszínen látvány, szag vagy íz alapján is sejthető (pl.: a víz vas- és mangántartalma), azonban sok súlyos probléma (pl.: mikrobiológiai szennyezés, nitrát, nitrit, peszticidek jelenléte) csak szakszerű laboratóriumi vizsgálatokkal deríthető ki.

A kockázatok felmérését a mellékelt adatlap segíti. Az adatlap a kút legfontosabb adataira kérdez rá, amely egyrészről a kút beazonosítása miatt szükséges, másrészről a felszíni eredetű szennyezéseknek való kitettsége is értékelhető ez alapján. Ezen kívül rákérdez a kút közvetlen és tágabb környezetében végzett, kockázatot jelentő tevékenységekre. A vízzel kapcsolatos korábbi vagy meglévő problémák összegyűjtése is fontos szempont a kockázatok megítéléséhez. A kitöltött adatlap alapján a területileg illetékes járási hivatal népegészségügyi osztályának segítségét kérheti a kötelezően vizsgálandó és a vizsgálatra javasolt paraméterek köréről, illetve annak kapcsán is, ha vízminőségi probléma van a saját kút vizével, akkor mi a teendő.

Adatlap a magánkutak közvetlen közelében történő tevékenységekből adódó veszélyek felméréséhez

1. Saját célú vízmű tulajdonosának/üzemeltetőjének neve:
2. Saját célú vízmű tulajdonosának/üzemeltetőjének címe:
3. Saját célú vízmű tulajdonosának/üzemeltetőjének elérhetősége (telefon vagy e-mail):
4. Kút elhelyezkedése*
-          Település:
-          Cím:
-          Helyrajzi szám:
-          GPS koordináta:
5. Kút kataszteri száma (ha ismert):
6. Kút talpmélysége:
7. Kút típusa:	fúrt / ásott
8. Vízbázis típusa:	talajvíz / karsztvíz / védett rétegvíz / nem ismert
9. Kútfúrás éve:
10. Kútfúrást végezte:
11. Kút állapota:

*= A település, illetve a 3 adat valamelyikének megadása kötelező

12. Van-e vízkezelés vagy fertőtlenítés, ha igen, milyen:

13. Kút közvetlen környezetében végzett tevékenységek – nem / saját tevékenység / nem saját tevékenység

Szennyező-forrás	nem	igen, 10 méteren belül	igen, 100 méteren belül	saját/nem saját tevékenység
állattartás, legeltetés
növénytermesztés (elsősorban műtrágyázás, permetezés)
szikkasztás nélküli szennyvíz (nem zárt tartályban tárolt szennyvíz)
nyílt színi árnyékszék („pottyantós WC”)
vegyszerek, permetszerek tárolása
háztartási hulladék tárolása
veszélyes hulladék tárolása
autóbontás, autóalkatrészek tárolása
fémhulladék bontása és tárolása
olajos anyagok tárolása
komposztálás, háztartási zöldhulladék tárolása

 

14. Korábbi vagy fennálló vízminőségi probléma

	Probléma leírása, megjegyzés	soha	esetenként	gyakran
víz elszíneződése
víz íze / szaga
zavaros víz
egyéb

 

III. Tájékoztató a szennyezések elkerülésével, kezelésével kapcsolatban

Fúrt vagy ásott kutak használata esetén nagyon fontos, hogy hangsúlyt fektessenek a problémák megelőzésére, illetve a megfelelő vízminőség megóvására. Ennek megvalósítása érdekében a kutak létesítése és kiépítése előtt mindenképp érdemes szakértővel konzultálni, tájékozódni a lehetséges szennyező forrásokról (pl.: közelben folyó ipari, mezőgazdasági tevékenység stb.).

Meglévő kút esetén tartsuk tisztán és rendezetten a kút környezetét, ne használjunk peszticideket (pl.: gyomirtót) és egyéb vegyszereket, ne tartsunk állatokat a környezetében és ne tároljunk a közelében hulladékot, esetleg üzemanyagot. Nem szabad megfeledkezni a kútvíz rendszeres fertőtlenítéséről és a kút alján esetlegesen felhalmozódó üledék (iszap) időszakonkénti eltávolításáról sem. A kútban lévő víz fertőtlenítése során m³-ként kb. 100 ml nátrium-hipoklorit (90 g/L) oldatot vagy klórmészt (m³-enként kb. 30 g) lehet használni. A fertőtlenítőszert előzetesen egy-két vödör vízben kell elkeverni és úgy a kútba önteni. Ha a víznek klór szaga és íze van, akkor valószínűsíthető a hatékony fertőtlenítés. A fertőtlenítőszerrel kezelt kútvizet 24 órán át szükséges állni hagyni, majd a kutat 2-3 alkalommal teljesen ki kell termelni vödörrel vagy szivattyúval, mielőtt a vizet újra használni szeretnék.

Amennyiben a kútvíz minősége alapján komplex vízkezelési technológia szükséges, a döntés, illetve a vízkezelő típusának kiválasztása előtt szükséges azt is mérlegelni, hogy ezek alkalmazása közegészségügyi kockázatot is jelenthet. Ilyen például a különböző vízkezelőkben megjelenő Pseudomonas aeruginosa, vagy nagy ammónium tartalmú nyersvíz esetén a stagnáló vízben megjelenő nitrit, illetve a fertőtlenítés hatására képződő klórozási melléktermékek. Amennyiben vízkezelő berendezés alkalmazását választják, vagy már működtetnek ilyen berendezést, fontos, hogy a vízkezelésből adódó kockázatot jelentő paraméterek is rendszeres vizsgálatra kerüljenek, illetve fontos figyelembe venni azt is, hogy ezek a berendezések karbantartást (fertőtlenítés, szűrőcserék, átöblítések) igényelnek a közegészségügyi kockázatok csökkentése érdekében. Vízkezelési igény esetén javasoljuk vízkezelő technológiák tervezésével és kivitelezésével foglalkozó szakemberhez vagy céghez fordulni, ugyanis ők a helyi vízminőséget figyelembe véve tudják a technológiát megtervezni, az egyedi igényeket is figyelembe venni.

Vízkezelési igény esetén sok esetben felmerül az otthoni ivóvíz utótisztító kisberendezések alkalmazása. Fontos kiemelni, hogy a 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet 8/B. § alapján kiadott ivóvízbiztonsági engedélyek, illetve az OKI szakvélemények közüzemi vezetékes ivóvíz utókezelésére vonatkoznak, egyrészt, mert az engedélyezést leíró 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet nem vonatkozik a saját kútvíz kezelésére, másrészről szakmai okokból. Ugyanis a kútvizek vízminősége rendkívül változatos és sok esetben jelentősen eltérhet a vezetékes ivóvíz minőségétől, így a vezetékes ivóvíz utókezeléséből származó eredményeken alapuló értékelésből a kútvizek kezelésére vonatkozó alkalmazhatóságra nem lehet következtetéseket levonni. Emiatt ezeket a berendezéseket jelenleg nem javasoljuk kútvízkezelésre alkalmazni, illetve alkalmazhatóságuk kizárólag egyedi mérlegelés és értékelés alapján dönthető el.

 

2017. július 10.

 

 

 

2. sz. melléklet

ORSZÁGOS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZET

1097 Budapest, Albert Flórián út 2-6.

Tájékoztató a vízcsapra szerelhető háztartási ivóvízkezelő kisberendezésekről

 

Az otthoni ivóvíz utótisztító kisberendezéseknek több típusa van forgalomban.
Az, hogy javasolt-e az alkalmazásuk, illetve milyen típusú kisberendezés lehet alkalmas az ivóvíz utótisztítására, nagyban függ a helyi ivóvíz minőségétől. A vásárlás előtt érdemes figyelembe venni és mérlegelni a kisberendezések alkalmazásának előnyeit és hátrányait, a helyi ivóvíz minőségét és a megoldani kívánt problémát. Az épületen belüli hálózat állapotától függően egyes vízminőségi paraméterek (így az ivóvíz nehézfém pl. ólom tartalma) nagyon eltérőek lehetnek egy településen belül is. Ólom szempontjából elsősorban a régi épületek „veszélyeztetettek”, ezt esetleg javasolt vizsgáltatni.

Amennyiben a vásárlás mellett döntenek, olyan kisberendezést válasszanak, amely rendelkezik az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet 8/B. § alapján kiadott ivóvízbiztonsági engedéllyel. A háztartási kisberendezések ivóvízbiztonsági engedélye kizárólag a hálózati vezetékes víz utótisztítására vonatkozik, saját kútvíz tisztításának értékelésére nem terjed ki.

A 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet 8. §, 8/A. §, 8/B. § 2017. április 1. napján hatályba lépő módosítása szerint az ivó- és használati melegvíz-ellátásban, illetve medencés fürdővízellátásban vízzel közvetlenül érintkező bejelentés-köteles anyagok, termékek nyilvántartásba vételét, felülvizsgálatát, valamint a vízkezelési technológiák ivóvízbiztonsági engedélyezését, felülvizsgálatát 2017. április 1. napjától a forgalmazó székhelye szerint illetékes megyei kormányhivatalnál kell kérelmezni. A 2017. március 31. napján érvényes engedélyek listája az ÁNTSZ honlapján (www.antsz.hu) található (a listán az összes vízzel érintkező anyag, technológia, nem biocid vegyszer szerepel, köztük az otthoni ivóvíz utótisztító kisberendezések is). Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal által 2017. március 31. napjáig kiadott engedélyek nyilvántartása 2017. április 1. napját követően nem kerül frissítésre. A 2017. április 1. napját követően kiadott engedélyekkel, illetve a korábban kiadott engedélyek érvényességével kapcsolatban az engedélyes cég székhelye szerint illetékes megyei kormányhivatal népegészségügyi főosztálya tud információval szolgálni.

 

A háztartási ivóvíz kezelő kisberendezések ivóvízbiztonsági engedélye

A háztartási ivóvíz kezelő kisberendezések forgalmazásának közegészségügyi szempontú ivóvízbiztonsági engedélyének kiadását 2017. április 1. napját követően a megyei kormányhivatalok végzik, az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) szakvéleménye alapján. Az OKI szakvéleménye a kisberendezések forgalmazója, vagy gyártója által benyújtott dokumentáció értékelése és egészségügyi ellenőrző laboratóriumi vizsgálatok alapján készül.

Az értékelés az ivóvízzel érintkező anyagokból (műanyagok, fémötvözetek, szűrőanyagok, stb.) gyakran beoldódó vegyületekből származó veszély felmérését jelenti, valamint hogy a tesztvizsgálatok eredménye alapján számítani kell-e baktériumok elszaporodására a kisberendezésben, milyen gyakorisággal kell azt fertőtleníteni. A használatra vonatkozó, a korlátozásokat és fertőtlenítő utasításokat a gyártónak, forgalmazónak és a továbbforgalmazónak egyértelműen a vásárló tudomására kell hoznia. Vásárlás előtt a fogyasztók ellenőrizzék, hogy az adott kisberendezés milyen célra és milyen feltételekkel alkalmazható, és hogy a kezelt víz megfelel-e a hazai ivóvíz minőségi előírásoknak.

 

Az ivóvíz utótisztító kisberendezések előzetes közegészségügyi ellenőrzésének célja

Az ivóvíz utókezelő kisberendezések elsősorban a hálózati csapvíz kezelésére (pl. időszakos zavarosság, kellemetlen íz és szaganyagok, a maradékklór eltávolítására) alkalmasak. A minősítés nem terjed ki arra, hogy a berendezések megfelelőek-e talajvíz kutak vizének, összegyűjtött csapadékvizek, stb. kezelésére. Szükség esetén, egyes alkalmas berendezésekkel a fogyasztói csapon biztosított víz ólom-, arzén-, vas-, mangán- koncentrációja is csökkenthető. Ezek az ország néhány területén és egyes fogyasztói csoportok (pl. csecsemők, várandós nők, stb.) esetében lehetnek szükségesek. A laboratóriumi mérések során azt ellenőrzik, hogy a kisberendezéssel kezelt víz megfelel-e a 201/2001. (X.25.) Kormányrendeletben rögzített kémiai, mikroszkópos biológiai és mikrobiológiai tisztaságra vonatkozó előírásoknak.

A vásárló először az ivóvíz szolgáltatónál, vagy a területileg illetékes megyei kormányhivatal népegészségügyi főosztályán, esetleg a települési önkormányzatnál tájékozódjon az észlelt, vagy vélelmezett „ivóvíz hibákról”. Lehetőség szerint bizonyosodjon meg arról, hogy milyen hatások várhatók a berendezéstől, hogy az ajánlott kisberendezés a tartozékokkal együtt rendelkezik-e a 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet 8/B. § alapján kiadott ivóvízbiztonsági engedéllyel, az valóban alkalmas lehet-e a kívánt összetevő kiküszöbölésére anélkül, hogy a kezelt víz fogyasztása egy másféle, új veszélyt jelentene a felhasználónak.

 

A leggyakrabban alkalmazott berendezés típusok

1. Aktívszén patronnal ellátott berendezések

Az aktívszén patronnal ellátott kisberendezések a víz alapvető összetevőit nem változtatják meg, de alkalmasak lehetnek a klóros fertőtlenítésből származó maradék klór, klórszármazékok és szerves anyagok eltávolítására. Hátrányuk, hogy a szénpatronban koncentrálódó sok szerves-anyagon igen könnyen elszaporodnak különféle nyálkaképző, íz és szagrontó, veszélyes nitrit-képző baktériumok, és a körülmények patogén baktériumok elszaporodásának is kedveznek. A problémát legelterjedtebben pl. ezüsttel impregnált aktívszén adszorbens alkalmazásával küszöbölik ki, ahol azonban felmerül az ezüst beoldódásának veszélye, amely elsősorban csecsemők táplálása esetében egészségügyi kockázattal járhat. Másik módszer az aktívszénről elfolyó víz fertőtlenítése beépített UV-lámpa alkalmazásával. Mind az impregnálás nélküli szénpatron, mind az UV-lámpa nélkül használt készülék közvetlen veszélyt jelent a fogyasztóra. Az aktívszén patront tartalmazó kisberendezések a megfelelő biztonsággal történő ólom tartalom csökkentésére nem alkalmasak.

 

2. Fordított ozmózisos (RO) membránnal ellátott berendezések

Az RO membránnal ellátott kisberendezések szinte a vízben lévő összes szervetlen iont eltávolítják, így az ólom koncentráció csökkentésére is alkalmasak. Ebből adódik nagy hátrányuk is, ugyanis a víz összes keménységét (amelyet a vízben oldott kalcium- és magnézium-ionok okoznak) is eltávolítják.

A magyar ivóvízminőségi előírás szerint az ivóvíz minimálisan szükséges keménysége 50 CaO mg/L. Ilyen előírás az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló Európai Keretirányelv (98/83/EK) általános előírásaiban ugyan nem szerepel, de számos tagországéban – és különösen membrán-kisberendezések alkalmazását követően (pl. Csehország, Olaszország, stb.) – igen. Ennek hazánkban közegészségügyi okai vannak, ugyanis a magyar lakosság kevés tejterméket, azaz kevés oldott kalciumot fogyaszt, ezért lényeges, hogy a rendszeresen használt ivóvíz – speciális és átmeneti ivókúrától eltekintve – ne ún. ionmentes víz legyen. Emiatt az ilyen kisberendezések esetében előírás az eltávolított ionok részbeni visszapótlása. Ezt különféle módon, például ún. visszasózó patronok bekötésével, illetve ún. by-pass üzemeltetéssel (a kezeletlen csapvíz és a kezelt víz bizonyos arányú keverése) oldják meg. Ez utóbbi módszer egyben azt is jelenti, hogy az eltávolítani kívánt ionok egy része is a kezelt vízben marad (például az eltávolítani kívánt ólom)! A membrán berendezések – attól függően, hogy visszasózó egységgel, vagy anélkül kerülnek forgalomba – igen kis ásványi anyag tartalmú, vagy „só” mentes vizet állítanak elő. Ezek a vizek étel-, italkészítésre, kávéfőzők üzemeltetéséhez, stb. megfelelőek. Az ilyen vizek rendszeres használata ivásra azonban – különösen a nagy ásványianyag-vesztéssel járó kánikulai napok esetén – komoly egészségkockázatot jelent, a felhasználók az ilyen ivóvízzel nem tudják pótolni a szervezetből az izzadtsággal együtt eltávozó ásványi sókat.

Csecsemők és kisgyermekek a testtömeghez képest nagyobb folyadékfogyasztás miatt különösen veszélyeztetettek. Az ionmentes vagy alacsony iontartalmú víz tápszer készítésére sem alkalmas, mivel annak összetételét normál iontartalmú vízhez állapították meg.

Az RO membránnal ellátott berendezések a klórvegyületek eltávolítására többnyire tartalmaznak aktívszén szűrőt is. Az ilyen berendezések esetén is felmerülhet problémaként a készülékben kialakuló baktériumszaporulat, amelyet ezüstözött aktívszén töltet használatával, illetve UV-lámpa alkalmazásával próbálnak kiküszöbölni.

 

3. Kancsós kisberendezések

A kancsós kisberendezések a legtöbb esetben ezüstözött aktívszén töltetet, valamint ioncserélő gyantát tartalmaznak, így alkalmasak a vízben lévő klór, klórszármazékok eltávolítására, valamint a kezelendő ivóvíz bizonyos mértékű lágyítására. Ezen kívül bizonyos ioncserélő gyanták az ólom koncentráció csökkentésére is alkalmasak lehetnek. Egyes kancsós kisberendezések speciális adszorbenst tartalmaznak, amelyek pl. az arzén tartalom csökkentésére is jól használhatóak. Az ezüstözött aktívszénből ezüst kerülhet a kezelt vízbe, így bizonyos típusokkal kezelt vizet nem javasolt alkalmazni csecsemők és kisgyermekek ételének, italának készítéséhez. Beüzemeléskor a kancsókat el kell mosni, a töltetet legalább 2 kancsónyi vízzel át kell öblíteni az aktívszénből és a gyantából kioldódó szennyeződések eltávolítása miatt. Az átöblítés során nyert vizet ivóvízként, illetve ételkészítési céllal felhasználni nem szabad. Használaton kívül a kancsót javasolt hűtőszekrényben tárolni. A szűrőcserék tekintetében a használati útmutatóban megadottakat be kell tartani, a kapacitástól függetlenül legalább havonta a szűrőbetéteket javasolt kicserélni.

Az üzemeltetés módja és a karbantartás

Az üzemeltetéssel és a karbantartással kapcsolatban a legfontosabb, hogy mindenképpen be kell tartani a használati útmutatót, illetve a 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet 8/B. § alapján kiadott ivóvízbiztonsági engedélyben megszabott közegészségügyi alkalmazási feltételeket. Az alkalmazási feltételek főként a kisberendezés üzembe állítására és használatára, karbantartására vonatkoznak. A feltételek között – készüléktípustól és a vízzel érintkező anyagoktól függő – az üzembe helyezéshez tartozó átöblítési és fertőtlenítési eljárás, a 2-3 napnál hosszabb üzemszünet utáni teendők, a szűrők cseréjére, regenerálására, illetve a kisberendezés fertőtlenítésére vonatkozó előírások szerepelnek. A kezdeti fertőtlenítés és öblítés, a hosszabb üzemszünetek utáni alapos átöblítés, a tartállyal ellátott kisberendezések esetén a tartály leürítése, tisztítása és fertőtlenítése, valamint a szűrő-patronok rendszeres cseréje a baktériumok elszaporodásának lehetőségét csökkenthetik.

A berendezések rendszeres (3-6 havonta történő) fertőtlenítést, karbantartást, szűrő- vagy egyéb alkatrész (pl. UV-lámpa) – cserét igényelnek, amely jelentős költséget jelenthet. A biztonságos üzemeltetés csak a használati útmutatóban leírtak pontos betartása mellett lehetséges. A berendezéseket beüzemelésekor, illetve 2-3 napos üzemszünetet követően egyes esetekben jelentős mennyiségű vízzel át kell öblíteni. A „kancsós” berendezéseket célszerű hűtőben tárolni.

A maradék fertőtlenítőszer eltávolítása miatt a kezelt víz „romlandó”-nak minősül, ezért célszerű hűtőben tartani, és 24 órán belül elfogyasztani.

Az ivóvízkezelő kisberendezések használatának veszélye az, hogy a fogyasztó azzal, hogy megvette és a vízcsapra felszerelte a berendezést, úgy gondolja, mindent megtett az egészséges ivóvíz biztosításáért. A készülékekről szóló fogyasztói tájékoztatás sajnos nem minden esetben mutat rá megfelelően a használattal járó veszélyekre, amelyek ráadásul az – országszerte nagyon változó – eredeti hálózati víz minőségtől függően is felléphetnek.

A vízcsapra szerelhető háztartási ivóvízkezelő kisberendezések rendszeres karbantartást igénylő berendezések. A berendezésekben a baktériumok elszaporodásával, íz- és szaganyagok megjelenésével járó, a kémiai vízminőségben is bekövetkező kedvezőtlen vagy káros vízminőség romlás kockázata, a rendeltetésszerű üzemeltetéssel, a karbantartásra vonatkozó előírások betartásával csökkenthető.

 

További tájékoztatás kérhető: vizosztaly@oki.antsz.hu

 

2017. július 10.

 

Lakossági tájékoztatás 1. melléklet-1

Lakossági tájékoztatás 2. melléklet-1