Szomorú szívvel értesültünk arról, hogy Tóthné Bosnyák Magdolna 75. éves korában
elhunyt. 2025. május 16-án, pénteken 16 órakor a perkátai temetőben vesznek tőle végső
búcsút.
Sokan tisztelték és szerették Perkáta egykori jegyzőasszonyát, aki itt élt, és akinek a hivatal
volt az első és egyetlen munkahelye. 18 évesen, az érettségi után, 1967-től kezdett el a
„Tanácsházán” dolgozni, először pénzügyi vonalon, majd 1972-től igazgatási előadóként.
1980-től vb. titkárként, 1990-től pedig jegyzőként. Munkatársaival mindvégig jó kapcsolatot
ápolt. Szerette a pályáját, szerette az embereket.
Az aktái mögött emberi sorsok álltak, amelyeket mindig átérzett, és velük kapcsolatban a
jogszabályi keretek között igyekezett humánus döntést hozni.
„Nagyon sokat tanultam az életből, hisz emberi sorsokkal foglalkoztam, sok mindent
megéltem közvetve és közvetlenül. Munkanapjaimat a munkaidő leteltével soha nem zártam
le, mert egy-egy nagyobb döntés az otthon töltött időmben is a gondolataimban jelen volt.
Soha nem tudtam előre, hogy másnap milyen kihívás vár melyet meg kell oldani.” – idézet a
nyugdíjba vonulása alkalmából.
Szeretettel gondolt a lakosságra, az ügyfeleire, akik akkor is megértőek voltak, ha számukra
kedvezőtlen döntést hozott, hiszen a jogszabályi keretek között dolgozott.
Pályája során sok mindent megélt, jót és rosszat, ám mellette bölcsességgel gazdagodott.
Szeretettel emlékezett arra, hogy az utolsó munkanapjának utolsó óráját – 2006. június 29-én –
részéről egy nagyon kedves munkával töltötte el, egy házasságkötésnél anyakönyvvezetőként
való közreműködésével. Az volt a pályájának 325. házasságkötése és az utolsó, amikor a
nemzeti színű stóla a vállán lehetett.
2006. december 31-én, 39 éves közszolgálat után vonult nyugdíjba.
Hosszú közszolgálatát a „Közszolgálatért Érdemjel” ezüst fokozatával jutalmazta a
Belügyminisztérium.
A nyugdíjas évei alatt is figyelemmel kísérte a település életét. Szociális érzékenysége és az
emberek iránti empátiája miatt a magánéletében is sokan tisztelték és szerették.
Pályájának mottója legyen számunkra örökérvényű: „Élni és élni hagyni”.
Tóthné Bosnyák Magdolnától búcsúzunk a településünk, Perkáta nevében.
