A magyar Költészet napjának – április 11., József Attila születésnapának – emlékére, a magyar líra előtti tisztelgés alkalmából, 2026. április 13-án délután egy verses-zenés műsorra hívtuk-vártuk az érdeklődőket.
Ez az alkalom lehetőséget teremtett arra, hogy együtt ünnepeljük meg a költészet varázsát és a szavak erejét, amelyek képesek átadni érzelmeket, gondolatokat és tapasztalatokat. A költemények mondanivalója sokszor segít megélni és feldolgozni érzelmeinket: vigaszt nyújt a bánatban, vagy fokozza örömünket.
„A vers az, amit mondani kell.” – hangzik el Kányádi Sándor egy novellájában.
A délután folyamán azonban a verset nem csak mondták előadóink, hanem a megírt és megzenésített verseket énekelve, a megénekelt dalok ritmusát mozgással, tánccal kísérve mutatták be.
Előszőr az óvónők kórusának előadásában szólt a nóta halkan, majd hangosan. A játékos, könnyed megzenésített gyermekversek előadása mellett, érzelmes, rejtelmes dallal teremtették meg a meghitt hangulatot, melyet Orbán Zsolt gitárjátéka egészített ki. Dalcsokruk végén közös éneklésre bíztatták a közönséget, hisz „Mindenik embernek a lelkében dal van…” /Babits Mihály/
Majd Orbán Zsolt és Reiprich Gábor gitárral kísért előadása bájolta el a közönséget /Radnóti Miklós: Bájoló/. Végül egy vidám dallal ők is egy közös énekléssé – danolássá fokozták a hangulatot.
A Perkátai Dalkör által olyan kortárs dalokat hallhattunk, melyek szövegükkel, rímeikkel, ritmusukkal – csakúgy, mint a versek – gondolatot ébresztettek, érzelmeinkre hatottak.
A versek dallammal történő előadását követően, a perkátai Senior Örömtánc csoport előadásában az irodalmi költemények rímei és ritmusa mozgássá alakult, tánclépésekben élt tovább. És a program végére egy közös össztáncban lehetett mindenkinek „Ragyogott a világ”.
A művészet a délután folyamán minden érzékszervünkhöz szólt. Egy különleges ölelésnek lehettünk az előadások során szem és fültanúi: a vers, a zene és a tánc találkozásának.
A költészet a lélek csendje, a zene a lélek hangja, a tánc pedig a lélek szabadsága.
Ez az összművészeti utazás felemelte a szívünket, megörvendeztette lelkünket, és emlékeztetett minket anyanyelvünk, a költészet és kultúránk gazdagságára.
Perkátai ÁMK
Fotók: Pavlicsekné Móker Tünde