2015. január 9-én Mécs László hegymászót üdvözölhettük a Perkátai Általános Művelődési Központ falai között.
Több mint húsz éve tartó szenvedélyéről mesélt a jelenlévőknek, akik mély érdeklődéssel hallgatták a szinte mesének tűnő kalandjait.
Mécs László 1992-ben találkozott először a hegymászással. Első nagy kihívása 1993-ban a Lenin-csúcs volt a Pamír hegységben, melynek magassága 7134 méter. Ekkor, bár mindösszesen csak húsz éves volt, egyből beleszeretett ebbe az extrém sportágba. A mai napig úgy érzi, hogy az az ő világa, amikor meghódíthat egy csúcsot. Kedvenc expedíciójának a Broad Peak 8047 méteres csúcsát tartja, ez volt az első 8000 méteres mászása, s nagyon szép emlékek fűzik hozzá.
Az este folyamán kiderült: rengeteg nehézséggel kell megküzdenie egy embernek, mielőtt elindul egy expedícióra. A szervezéstől elkezdve, a résztvevők kiválasztásán át az útig, – melyen eljut a kijelölt hegységhez, ahol az életét kockáztatva indul el felfelé – számos akadályba ütközhet, ami sokszor megoldhatatlannak tűnik.
Előadásában egy 2003-as hódítását mutatta be, melyet Erőss Zsolttal együtt hajtott végre. Az utána való kötetlen beszélgetés során mesélt nekünk az időjárás kiszámíthatatlanságáról, az alaptáborral (sátrakból épített találkozási pont, ami több hónapon keresztül az otthonuk) való kapcsolattartás nehézségeiről, az étkezés és a tisztálkodás szabályairól, ami szintén egyre nehezebb a maguk mögött hagyott méter számok növekedésével, valamint a végtagok fagyásáról, ami az életükbe is kerülhet.
Mécs Lászlóról fontos tudni, hogy a különböző magasságú hegycsúcsok meghódítása közben nem használ oxigénpalackot, s ezzel még nagyobb veszélynek teszi ki magát a hó és jég világában. Mindazonáltal eddigi expedícióiból mindig épségben, egészségben ért haza, saját elmondása szerint komoly fagyása nem volt, igyekszik odafigyelni arra, hogy ne történjen baj.
Ő maga a sportág legnehezebb részének az akklimatizációs időszakot tartja, amikor szerveztünk hozzászokik a jóval nagyobb tengerszint feletti magassághoz – ilyenkor gyakran vannak rosszul a hegymászók – és természetesen ott van még a pakliban kőkeményen, hogy az expedíció során valaki életét veszti a kitűzött cél teljesítése közben.
Mécs László a helyzet leírásához a háború hasonlatát hozta elő. Aki ott van a hegyen, az tudja, hogy ez megtörténhet, ahogy a háborúban is tudjuk, hogy elveszíthetjük bajtársunkat. Az életnek mennie kell tovább…
Az est végén elárulta nekünk jövőbeli terveit is: szeretné meghódítani a K2 hegyet a Karakorum-hegységben, valamint egy olyan csúcsot megmászni, amin ember még nem járt azelőtt.
Az élményekben gazdag este minden jelenlévőre nagy hatást gyakorolt. Valószínűleg Mécs László szavai hallatán egy kicsit mindenki szeretett volna hegyet mászni, csúcsot hódítani. Ezt azonban hagyjuk meg egyelőre neki, aki ennek a sportnak igazi szerelmese.
Szeretnénk innen Perkátáról terveihez és munkásságához sok sikert, erőt és kitartást kívánni! Köszönjük az előadást, amit hozott nekünk, valószínűleg sokáig emlegetjük még.
Horváth Dóra
