Búcsú és bemutatkozás
A végleges nyugdíjhoz közeledve két lehetőség adódott előttem:
Az egyik út, hogy a tervezett dátum előtt hat hónappal az illetékes hatóságnál bejelentem személyi jogom megszüntetését. Ezután országos pályázat kiírásával választják meg utódomat, aki átveszi a gyógyszertár működtetését. Ebben az esetben a nyertes személye nem jósolható meg, sőt a pályázat sikere sem.
A másik út, hogy olyan gyógyszerésznek adom át személyi jogomat, aki megfelel a törvényi előírásoknak és nem rendelkezik gyógyszertárral. Ezt az utóbbi megoldást választottam, dr. Békefi Géza szakgyógyszerésznek kínálva a lehetőséget..
Ő abban az időben, amikor lezajlott a megyei gyógyszertárak privatizációja, tisztifőgyógyszerész megbízásából adódóan nem szerezhetett működtetői jogot, sőt az ő feladata volt az engedélyek kiadása (emlékeim szerint a perkátai Mérleg gyógyszertár volt az első ezek között).
Szakmai tudása tehát megkérdőjelezhetetlen, de más okok is közrejátszottak döntésemben. Az elmúlt évek során többször helyettesített engem, így Perkátán sem ismeretlen. Mentalitása, erkölcsi hozzáállása nagyon hasonlít az enyémhez, így ő se tartozik a pénzéhes kufárok társaságába, igyekszik függetlenségét megőrizni, szakmai felkészültségével minden esetben a betegek érdekeit tartja szem előtt.
Ha Isten továbbra is egészséggel ajándékoz meg, a fentiek lehetővé teszik számomra, hogy év végéig közösen dolgozzunk a patikában, ami által kevésbé kötött időbeosztással köszönhetek el Perkátától. Betegeimtől, barátaimtól pedig azt kérem, hogy legalább olyan szeretettel fogadják Békefi Géza kollégámat, mint amivel engem vettek körbe az eltelt harminckét évben.
Tóth Ferenc
Dr. Békefi Géza vagyok a tanulmányaim miatt, de Békefi Géza vagyok születésemtől.
A Szüleim és Tanáraim rendes embert próbáltak belőlem faragni, ami több-kevesebb sikerrel meg is valósult.
Szakmai pályafutásom először asszisztens jelöltként kezdődött a múlt században, majd az egyetem elvégzését követően hamarosan gyógyszertárvezető lettem. Pár évre elcsábított onnan az államigazgatás és a gyógyszertárak privatizációját mint tisztifőgyógyszerész éltem meg.
Az élet forgandósága folytán ismét táratestvér (gyógyszertári patikus) lettem. Gyógyszertári helyettesítésekkel és közben nagykereskedelmi minőségbiztosítással kerestem meg családom anyagi szükségleteinek rám jutó részét. Feleségem három gyermekünk nevelésén túl még napi munkahelyi helytállásával egészíti ki a családi pénztárca éhes gyomrát.
Az elmúlt években először régi ismeretség miatt kaptam meghívást Tóth Ferenc gyógyszerész Úrtól, hogy pihenése idejére helyettesítsem Őt. Ez nem csak egyszer adódott meg számomra, hanem többször is.
Amikor megkérdezte tőlem, mit szólnék egy hosszú távú – több éves – perkátai elköteleződés mellett – megfelelő gondolkodási időt hagyva –, nagy megtiszteltetésnek éreztem.
Áprilisban úgy döntöttem, hogy köszönettel elfogadom a Tóth Ferenc gyógyszerész Úr felkérését. Az ügyintézés után így egyre többet láthatnak majd engem a tára (más szakmákban pult) mellett.
Szívesen teljesítek (teljesítettem eddig is) Perkátán szolgálatot. Remélem a perkátai lakosok velem is olyan elégedettek lesznek, mint a Tóth Ferenc gyógyszerész Úrral.
Békefi Géza
