Perkáta búcsúzik plébánosától
Elérkezett az a dátum, melynek bekövetkezte tudható és biztos volt, csupán a konkrét időpontot rejtette sokáig az idő homálya…
Ottó atya már több éve kérte püspökünket, hogy helyezze nyugállományba, mely kérés most került teljesítésre.
November 20-án tartotta meg utolsó hivatalos vasárnapi szentmiséjét templomunkban Pámer Ottó plébánosunk, ekkor búcsúzott el tőle hivatalosan egyházközségünk vezetése és a megjelent hívek. Az alábbiakban a világi elnök által elmondott búcsúztató beszéd szerkesztett változatát közöljük:
„Elköszönni jöttünk ide az oltár elé… Megköszönni és elbúcsúztatni falunk papját. Kicsit meghatottan állunk, mert nem túl gyakran búcsúzik egy egyházközség a plébánosától. Perkáta is ragaszkodni szokott papjaihoz, ilyen mintegy 40 éve fordult elő utoljára, amikor Dr Pásthy Vilmos atya kapott új állomáshelyet és búcsúzott el tőlünk. Most Ottó atyától búcsúzunk, aki 1989 decemberében kapta meg Perkátát a tragikus hirtelenséggel elhunyt Tihanyi József atya után. Szinte napra pontosan 27 évet szolgált Ottó atya Perkátán, mely idő egy ember aktív munkásságának több mint a fele.
Ezen hosszú időszak minden jelentős eseményét és eredményét, örömét és bánatát felidézni lehetetlen, csupán néhány emlékképet mutatok be. A falu eleinte mint egy régi, kicsit lepukkant „kispolskival” közlekedő papot ismerte meg Ottó atyát / később titokban igényeltem számára a Püspökségtől a jelenlegi Suzuki Ignis-t. / 1990 őszétől bemehettünk az iskolába hittant oktatni, mely rengeteg szervezéssel, utánjárással indult be. Főállású kántorokat alkalmaztunk Veres Istvánnal kezdődően, majd rövidebb távokon ifjú férfiakat és idősebb hölgyeket több–kevesebb sikerrel, mígnem hosszú távú megoldást sikerült találnunk. Hittanos táborokat intéztünk sok éven át Dunaföldváron szorgos pakolásokkal és szállításokkal, zarándokkirándulásokat szerveztünk itthon és külföldön szinte évente…Karitászt alapítottunk ás rengeteg munkálkodással működtetjük a mai napig. Megszámlálhatatlan rendezvényünk volt az egyházközségi napoktól a kántor-találkozókon át a szabadtéri búcsúkig, a harangláb litániáktól a Szent István napi kenyér áldásokon át a Mikulás-csomagokig és betlehemes játékokig… Templomunk fejlesztése, felújításai: külső munkák a csatornáktól, tetőjavításon át a toronycseréig, a kistorony karzatoldali részének felújítása a romos lépcsőházzal együtt, az orgona javítása, a gyönyörű liturgikus bútorok , új szobrok, és most az ablakok, ajtók megújításai. Folyamatban van a plébánia belső felújítása, melynek teljes megszépülését Atya már nem élvezheti…
Ezernyi szentmise, szertartások, gyóntatás, szentáldozás,keresztelés, elsőáldozás, bérmálkozás, kevesebb esküvő, több temetés –mind-mind Ottó atya által, hóban –fagyban–napsütésben –esőben… A papi feladatok legszebb része — a körülmények ellenére is mindig !
Ottó atyával nem volt nehéz kijönni és együtt dolgozni, mert alkalmazkodó, konfliktuskerülő, mindig békére törekvő ember. A ritkán kialakult kisebb nézetkülönbségeket, súrlódásokat pedig fedje idő jótékony szövete és a megbocsátás homálya… Emlékezzünk az együtt töltött évtizedekre jó szívvel és szeretettel, mert a krisztusi tanítást vallva és követve ez a legfontosabb, örökre megmaradó érték számunkra.
Szomorúak vagyunk, hiszen Perkáta papját veszti, de tudjuk, hogy Ottó atya már nagyon szerette volna letenni a rengeteg munkafeladat felelősségét és fáradalmait, ezért jó szívvel kívánunk neki nyugodt, Isten-közeli, imádságos pihenőéveket és megköszönjük Perkátán teljesített lelkipásztori szolgálatát!
Szent Pál szavait idézve zárom búcsúztatómat: „ A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam…”Isten áldja , segítse élete további részében !”
Ezután a jelenlegi képviselők és a régebbi képviselők, — akik a legszorosabban dolgoztak együtt Ottó Atyával — kézfogással és ajándékátadással is elbúcsúztak plébánosunktól.
