A 2017. május 5-én, a Kínai-Magyar Kulturális Turisztikai Központban megszervezett konferencia előadásainak szövegeit olvashatják alább.
Perkátai Kínai Központ Nonprofit Kft.
Salát Gergely, Phd – Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kínai Tanszék vezetője
Pesttől Pekingig – a magyar–kínai kapcsolatok története
A magyarokban mindig is élt a keleti eredet tudata, így Ázsiára nem csupán távoli, egzotikus vidékként, hanem afféle őshazaként tekintettünk. Az első magyar, aki bizonyítottan eljutott Kínába, egy Magyarországi Gergely nevű szerzetes volt, aki 1341-ben Pekingben magával a kínai császárral is találkozott. Nem sokkal utána egy budai pálos vagy domonkos rendi barát, Boldog Eskandeli Máté járt Kína belsejében. A következő ismert utazó a jezsuita Gruber János, II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem udvari káplánja volt: ő 1658-ban szállt partra Makaóban, és Pekingben is tevékenykedett néhány évig.
A 18. századtól már világi utazók is megfordultak Kínában. A szabólegényből lett vándor, Jelky András (1738–1783) elvetődött Makaóba és Kantonba is, ahol egy időre holland szolgálatba állt. Benyovszky Móricz (1741–1786), a század egyik leghíresebb kalandora pedig, miután egy lopott hajóval megszökött a kamcsatkai orosz hadifogolytáborból, Taiwanon töltött néhány hetet, mielőtt továbbutazván Madagaszkár „királya” lett.
A következő évszázadban Magyarországról már nemcsak hittérítők vagy kalandorok, hanem tudós utazók is eljutottak Kínába. Kőrösi Csoma Sándor (1784–1842) azért indult el Nagyenyedről a mesés Keletre, hogy felkutassa a magyarok őshazáját. Andrássy Manó (1821–1891) gróf a szabadságharc leverése után emigránsként bejárta Délkelet-Ázsiát. Szintén a tudós utazók sorát gyarapította Xántus János (1825–1894) természetkutató, etnográfus, aki a szabadságharc után Amerikába emigrált, majd természettudományi gyűjteményével hazatérve megalapította a pesti Állatkertet és megalapozta a későbbi Néprajzi Múzeumot. Tagja lett az 1868-ban indult osztrák-magyar délkelet-ázsiai expedíciónak, amellyel többek között Kínába is eljutott, s az út során gazdag anyagot gyűjtött.
A közös osztrák–magyar lobogó alatt indított expedíció, amellyel Xántus is utazott, az első alkalmat jelentette a kiegyezés után, hogy Magyarország megjelent a nemzetközi porondon. Az első szerződést a Monarchia és Kína között ez a küldöttség kötötte: 1869. szeptember 2-án Pekingben kereskedelmi és hajózási egyezményt írtak alá, amely 1917-ig maradt érvényben. Ezután közvetlenül a Monarchia főkonzulátust nyitott Shanghaiban, majd jóval később, 1897-ben a pekingi követség is megnyílt. Kína csak 1902-ben küldte el első diplomáciai képviselőjét Bécsbe, addig a pétervári kínai követ látta el ezt a funkciót.
A korszak legjelentősebb magyar expedícióját Széchenyi Béla gróf (1837–1908) – a „legnagyobb magyar” fia – vezette: 1877–80 közötti, 29 hónapos útján három társával bejárta Kína nagy részét, illetve több kelet- és délkelet-ázsiai területet. Stein Aurél (1862–1943), a magyar származású, de brit állampolgárságú felfedező Belső-Ázsia eltűnt civilizációi után kutatott, végül 1907-ben eljutott Dunhuangba, ahol nagy szerepe volt a világhírű titkos könyvtár felfedezésében. Érdemes megemlítenünk még Zichy Jenő 1898-as kínai expedícióját: a magyar gróf 1898 szeptemberében jutott el Pekingbe, azzal a céllal, hogy a pekingi császári levéltárban felkutassa azokat az állítólagos Árpád-kori okleveleket, amelyeket Batu kán rabolt el Magyarországról.
1900-ban az Osztrák–Magyar Monarchia részt vett a bokszerfelkelés leverésében, s a dicstelen akció nyomán jelenléte erősödött Kínában. Koncessziós területet szerzett Tianjin városában, s konzulátust is nyitott itt a shandongi Zhifuban. A kapcsolat azonban nem volt teljesen egyoldalú. 1902-ben Kína képviseletet létesített Bécsben. 1906-ban egy mandzsu herceg vezetésével magas rangú kínai delegáció látogatott a Monarchiába, ahol egyebek mellett megtekintették Weiss Manfréd csepeli tölténygyárát; 1910-ben egy másik herceg tanulmányozta a magyar hadiipari üzemeket. 1917. augusztus 14-én Kína hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának, ezzel a diplomáciai kapcsolat hosszú időre megszakadt, a korábbi szerződések érvényüket vesztették. A két világháború között az érintkezés csaknem teljesen megszűnt, békeszerződést is csak 1926-ban kötöttünk. Magyarország kínai képviseletét Hollandia látta el. Magyarok természetesen továbbra is éltek Kínában: például hazatérőben sok oroszországi hadifogságba esett magyar hadifogoly állt meg– vagy telepedett meg végleg – Shanghaiban, s később magyar zsidók is menekültek ide. A korszak híres személyisége volt a besztercebányai születésű Hugyecz (vagy Hudec) László (1893–1958) építész. Ő 1920-ban került Shanghaiba, ahol 1925-ben saját céget alapított, s összesen 65 épületet tervezett a nemzetközi metropoliszban. Épületei – például a híres Park Hotel – jelentősen hozzájárultak Shanghai arculatának kialakulásához.
A 20. század első felében Magyarországról elsősorban műgyűjtők utaztak Kínába, akik közül sokan a kínai műtárgyak nemzetközi hírű szakértőivé váltak. Hopp Ferenc (1833–1919) például pesti optikusként tett szert nagy vagyonra, s többször is Kínába utazván értékes műkincseket szerzett, amelyeket villájával együtt halálakor a magyar államra hagyott – ezek lettek az alapjai a róla elnevezett Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumnak. Az 1920–40-es években sok magyar hittérítő is tevékenykedett Kínában: missziót tartott fenn itt a jezsuita és a ferences rend, továbbá a kalocsai iskolanővérek. Ők 1949 után elhagyták az országot.
Teljesen új korszakot hoztak a magyar–kínai kapcsolatokban a második világháborút követő események. A két ország az új világrendben ugyanabba a blokkba került, ami a viszony új alapokra helyezésével és gyors fejlődésével járt. 1949. október ében rögtön annak kikiáltása után Magyarország elismerte a Kínai Népköztársaságot, s a két ország felvette a diplomáciai kapcsolatot. A következő években árucsere-forgalmi, kulturális együttműködési, távközlési, növényvédelmi stb. szerződések sora köttetett.
Az 1950-es évek elején nemcsak a politikai és gazdasági együttműködés indult meg, hanem a kulturális, oktatási és tudományos csere is. Kína érdeklődése Magyarország iránt az 1956-os forradalom idején növekedett meg, hiszen a magyar események fontos tanulságokkal szolgáltak a kínai vezetés számára is. A kapcsolatok csúcspontját az jelentette, amikor 1959-ben Münnich Ferenc miniszterelnök Kínában aláírta a kínai–magyar barátsági szerződést.
Hamarosan azonban a nemzetközi politikában a Szovjetunió és Kína elhidegültek egymástól, s mivel Magyarország egyértelműen a szovjet érdekszférába tartozott, a magyar–kínai kapcsolatok is stagnáltak, majd megromlottak. A magyar–kínai érintkezés a kínai „reform és nyitás” kezdetét jelentő 1978-as pártplénum után vett új lendületet. A Deng Xiaoping nevével fémjelzett új vezetés nagy érdeklődéssel tekintett a magyarországi reformokra, s számos kínai reformpolitikus, közgazdász, szakértő jött hazánkba, hogy tanulmányozza az itteni intézkedéseket. 1984-től megindult a kapcsolatok új szerződéses alapokra helyezése: gazdasági, kereskedelmi, műszaki-tudományos megállapodást, kutatási, egészségügyi, rádiós-televíziós, turisztikai stb. egyezményeket kötöttünk.
A magyar rendszerváltás utáni években – bár az ideológiai azonosság megszűnt – a kapcsolatok továbbra is kiegyensúlyozottak voltak, de intenzitásuk nem növekedett. Magyarországot lekötötték saját problémái, s fő prioritásnak az európai–atlanti integrációt tekintette, ráadásul a magyar vezetők sokáig nem ismerték fel Kína jelentőségét. Új szakasz 2003-tól kezdődött, amikor a magyar kormány a kínai kapcsolatok fejlesztését prioritásnak nyilvánította. Azóta minden magyar miniszterelnök járt Kínában, újra megnyílt a shanghai-i magyar konzulátus, közvetlen repülőjárat indult Peking és Budapest között, Budapesten megnyílt a Magyar–Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola. A gazdasági együttműködés is ütemesen bővül. Magyarországnak ma Kína a tizedik legfontosabb export-import partnere, de az Európán kívüli világból Kína az első. Közép-Kelet-Európában pedig Magyarország Kína második legfontosabb partnere.
A kínai harcművészetek értékei és nevelő hatásai
Pavlicsek Zsolt PhD-aspiráns mestertanár, harcművész nagymester, Perkáta kínai referense
Az alább kifejtésre kerülő téma 35 évnyi saját harcművészeti gyakorlat, 27 év pedagógiai és harcművészet-oktatói praxis és 20 év kutatómunka eredményeként mutat be egy alkalmazott pedagógiai területet. A hazai kutatás megalapozását a Pécsi Tudományegyetem biztosította, a kutatások fejlesztését pedig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Iskolája és a Testnevelési Egyetem Küzdősportok Tanszéke tette lehetővé számomra. A kínai harcművészetek gyakorlata évszázadok óta az emberré nevelés eredményes útja. Pedagógiai hatékonyságuk a részterületek teljes feltérképezésével és koherens egységbeállításával egyértelműen bizonyítható.
A kínai harcművészetek a valódi nevelést a tömegnevelés helyett az egyedi fejlesztésekkel érték és érik el, a képességfejlesztésben az aktuális szinthez igazított tempó általi személyes nevelés megvalósítása igazán eredményes. Csak a személyesség megtartásával lehet az embert az optimális, konstruktív életvezetésre felkészíteni és az értékeket befogadóképesen átszármaztatni. Mindez az egyre nagyobb arányú öntevékenységre késztetéssel érhető el. A harcművészetek pedagógiájának speciális eleme az önfejlesztő aktivitás szükségletének kialakítása, mely az önmegértésre alapozva építi a személyiséget. Mindennek igazi megalapozói és a történelem folyamán kiemelt képviselői a Shaolin kolostorok voltak, melyekben egyszerre érvényesült a differenciált egyéni fejlesztés és a közösség igényszint növelő hatásrendszere.
A harcművészetek gyakorlása nem tesz agresszívvé, nem fejleszt ki agresszív személyiséget, hanem olyan pozitív pszichés vonásokat épít be az egyén személyiségébe, melyek az élet minden területére ösztönzően hatnak. A Shaolin-nevelésben kialakított magas kognitív és affektív készenléti szintet csak állandó önreflektív önfejlesztéssel lehet fenntartani.
A harcművészetekben megvalósuló pedagógiai fejlesztés erős transzferhatást fejt ki a gyakorlók hétköznapi életére is: komolyabb hozzáállást (kötelességtudat, rendszeresség), az igényszint emelkedését és magasabb teljesítőképességet valósít meg. A praxis vizsgálata bizonyítja, hogy a tanítványok erkölcsi érzéke és magatartása, értékrendjük is egyértelműen fejlődik a harcművészeti képzettség arányában.
A harcművészeti tevékenységeknek gyermek és ifjúkorban pótolhatatlan fejlesztő és nevelő hatásai vannak. Az iskolai balesetek legalább kétharmada a gyerekek koordinációs problémáiból erednek. A harcművészetekben a technikai alapelemek között a legelőször tanítják az eséstechnikákat (a nem tervezett talajra kerülést különböző testhelyzetekben), melyek biztonságos ismeretével ez a fajta baleseti rizikó a minimálisra csökkenthető lenne!
Megtanulható az önismeret, önuralom, belső fegyelem, akaraterő, kitartás, stressztűrés, céltudatosság, koncentrálóképesség, küzdőképesség, önállóság, a feladatvállalás felelőssége, a megoldás nehézsége, a konfliktustűrés és kezelés, a siker és a kudarc feldolgozás az önismeret és helyes önértékelés – vagyis mindaz, ami társadalmunkban már PROBLÉMAKÉNT megjelent.
A harcművészeti gyakorlatban önmagunkkal és másokkal megvívott küzdelmek jellemzői az egész életre kiterjeszthetők. A formák és a közvetlen célok ugyan változnak, de a küzdelmi cselekvés törekvések mechanizmusaiban sok a közös vonás. Úgy tartom, hogy aki megállja a helyét az edzőteremben, a klubban– az jobban megállja a helyét az élet széles spektrumú küzdelmeiben is.
A Shaolin-kultúra megjelenése a klasszikus kínai hadviselésben
Napjainkban a kínai testnevelésben és oktatásban fontos szerepe van a wushunak, az az a harci művészeteknek, mára már világszerte Kína egyik kulturális kincse. A kínai harcművészetek kialakulásában és felvirágzásában viszont bizonyítottan a Shaolin-Kolostor működése játszotta a legfontosabb szerepet és ezzel felvetődik a kérdés, hogy ez az alapvetően indiai tanítások mentén szerveződő és kulturális alapokkal rendelkező kultúra, hogyan integrálódott a kínai társadalomba és kultúrába.
Előadásomban annak alakulását vizsgálom, hogy a legkorábbi stratégák és katonai gondolkodók milyen eszmei alapokat raktak le, és azok később milyen támpontokat adtak a Shaolin-kultúra kialakulásához. Vizsgálom, hogy a császár-kor kezdetére kialakult politika filozófiai teóriák hogyan alakították a kínaiak gondolkodását a hadviselésben, miképp látták annak megvalósulását a társadalomban. Fontos összehasonlító elemzést teszek a Zhou-dinasztia utolsó évszázadaiban lezajlott háborús körülmények és a Han-dinasztiát követő, katonailag multipoláris hatalmi berendezkedések között. Ezeket követően feltárom, hogy a hadviselésről alkotott elméletek mennyiben segítették a harcos-szerzetes kultúra kialakulását, az mennyire illeszkedik a klasszikus hadvezetési teóriákba.
Elméletem szerint a hadtudományok ezen fejlődése Kínában mindenképpen meghatározta azt az alappozíciót, hogy bár a Shaolin-Templom alig lépett a történelem színpadának porondjára, mégis szinte azonnal császári kegyekben részesült. Feltételezhető-e, hogy a Shaolin nem megteremtette a kínai harcművészeteket, hanem „felkarolta” azokat? Ha igen ennek mik lehettek a történelmi körülményei? ÉS vajon mik lehettek azok a körülmények, hogy a Templom harcimódszereit a hadvezetésben valójában csak a Ming-dinasztia idején alkalmazták?
Pavlicsek Patrik
Pázmány Péter Katolikus Egyetem – BTK
Kínai nyelv és kultúra Ba
A hold halhatatlan dalai
Li Bai-fordítások négy európai nyelvre
Herczegh Viktória Laura
PPKE-BCE Kelet-Ázsia Tanulmányok MA
Li Bai a Tang-dinasztia virágzó irodalmi életének egyik kulcsfontosságú, kivételes visszhangú alakja. A költőzseni életműve jelentős szerepet játszott abban, hogy a távoli, millió titkot rejtő Kína luxuscikkei mellett a birodalom művészete, egyebek közt versköltészete is beáramolhasson Európába.
Előadásomban Li Bai talán egyik legismertebb, Csendes éji gondolat címet viselő költeményét középpontba helyezve, négy európai nyelvet segítségül hívva kísérlem meg bemutatni azt, milyen összetett kihívás is a műfordítás, főképp, amennyiben kínai az „alapanyag”.
Az angol, német, francia és spanyol változatok elemzésén keresztül az alábbi kérdésekre keresem a választ: jelen lehet-e tökéletes arányban az esztétikum, a szépség és a nyelvi pontosság egy versfordításban, s ha igen, mi szükséges ahhoz, hogy ezt elérje az alkotó? Mi a leghatékonyabb módszer az egymástól rendkívül különböző nyelvi struktúrák közti híd megteremtésére oly módon, hogy közben az eredeti mű értéke is megmaradjon? Mennyiben játszik közre a műfordításnál a néplélek, az adott nemzet gondolkodásmódja? Valódi segítség-e a fordító ismerete és szenvedélye az eredeti mű kulturális közege iránt? S mindenekelőtt: átadható-e tulajdonképpen egy kínai költemény valódi esszenciája egy európai ember számára?
Bevezetés Mo Yan világába
2012-ben az irodalmi Nobel-díjazottak közé új színt vitt be Mo Yan személye. Írásának világa egyszerre valami modern, de még is valami merően klasszikust ad az olvasó kezébe. Ez a furcsa kombináció misztikus elemekkel megtoldva invitál minket egy régebbi kínai világ megismerésére. Felmerülhet bennünk a kérdés: ki is egyáltalán ez az ember? Milyen munka járult hozzá ahhoz, hogy egészen a Nobel-díjig jusson? Egyáltalán hogyan vegyük a kezünkbe ezeket a könyveket? Előadásomban az ilyen alapvető kérdésekre szeretnék választ adni.
Főbb forrásként Mo Yan Nobel-díj átvételénél adott beszédére fogok támaszkodni. Itt nagyon sok hangzott el életének különböző eseményeiről és az egyes írásokhoz kapcsolódó főbb motivációkra is fény fog derülni. Az előadásomban kicsit közelebbről próbálom megvizsgálni ezeket a kisebb anekdotákat, majd pedig szeretnék rávilágítani élete és a művek közötti kapcsolatra.
Az előadás második részében ezután szeretnék kitérni specifikusabban az írásaira is. Ebben a szegmensben szeretném összegyűjteni, hogy Mo Yan munkásságából melyek azok a regények, amelyeket mindenképp ki kell emelni és emellé venném még pár kisebb írását is. Az adott regénynél röviden bemutatnám a történeti szálat, kitérnék a misztikus elemekre, összekapcsolva ezeket a motívumokat az ún. „Mágikus realizmussal” is. Miután megvizsgáltuk a művek részleteit, még beszélnék nyugati kritikákról is, ezzel rámutatva arra, hogy Mo Yan írásáról milyen kép alakult ki ebben a régióban.
Mint ahogy azt a címben is feltüntettem, ez az előadás inkább egy rávezetésként szolgál Mo Yan műveihez. Úgy gondolom az előadás után egy átlagos magyar olvasó is könnyebben tudná forgatni kezében eddig megjelent regényeit és nem okozna nagyobb gondot a művekben megjelenő képiség és a különböző metaforák dekódolása.
Nyári Norbert
Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Kínai Ba
Hegyi Henrietta – Kína helyzete a 4. ipari forradalomban
Absztrakt:
Kína Kelet-Ázsia regionális nagyhatalmaként, növekvő globális hatalomként egyre nagyobb hangsúlyt fektet az innovációra, hogy a globális értékláncon feljebb kerülhessen. Míg Amerikában és Európában egyre több befektetőt vonz, Kínában egészen más hátszéllel terjed a 4. ipari forradalom. A külföldi cégek és az állam között létrejött szerződések biztosítják, hogy a technológiai újdonságok könnyedén átvehetők, lemásolhatók legyenek, ezzel jó szolgálatot téve a „Made in China 2025” terv megvalósításának. Az ambiciózus terv lényege, hogy Kínát 2025-re innovatív, termelő nagyhatalommá tegye, főként Németország példájából kiindulva. Előadásomban szeretném röviden felvázolni az ipar 4.0 jelenlegi helyzetét Európában és az Amerikai Egyesült Államokban, kiemelni Kína főbb ipari kapcsolatait és a szerződéskötésből származó előnyöket, majd felvetni a kérdést, vajon megvalósulhat-e egy ilyen nagyszabású terv kevesebb, mint 10 év alatt?
Hegyi Henrietta
Pázmány Péter Katolikus Egyetem – Kelet-Ázsia Tanulmányok Ma
Gondolatok a Kínai tiszta energia innovációkról és befektetésekről
Az utóbbi évtizedekben Kína nem csak a világ kohója, de a legnagyobb üvegházhatású gázok kibocsátója is lett. Az ENSZ már 25 évvel ezelőtt kezdeményezte az éghajlat-változási keretegyezményével, azt a célt, hogy csökkentsék ezeknek a gázoknak a kibocsátását, azonban a Kínai elit csak később kezdett el ezzel a kérdéssel foglalkozni. Az elmúlt évtizedben viszont sikerült utolérniük magukat, és hatalmas eredményeket értek el a széndioxid kibocsátás csökkentésében, a tiszta energia szektor kiépítésében, szél-, víz- és napenergiaművek létrehozásában és ezeknek a technológiáknak világszintű terjesztésében is.
A megújuló energia-fejlesztésekbe és a környezetszennyezéssel megjelenő problémákba is óriási befektetéseket tesz. Ígéretük szerint 2020-ra közel 360 milliárd dolláros befektetést tesznek, amely az energia szektorban nagyjából 13 millió munkahelyet fog teremteni, és mindemellett a megújuló energiatermelés az ország energia termelésének felét fogja kitenni, felváltva ezzel az elavult fosszilis üzemanyag használatát. Másrészről Kína a napenergia panelek legnagyobb gyártója a világon, és így a tiszta energiát termelő ágazatban egy olyan monopolhelyzetet alakított ki, ahol a világpiacra és annak minden szereplőjére komoly hatással van. A környezetszennyezés azonban hatalmas kihívások elé állítja az országot. Pekingben és számos más nagyvárosban sokszor elviselhetetlen a szmog mértéke. Az apró részecskéjű káros anyagok koncentrációja sokszor a WTO által előírt szint több tízszeresét is elérik, komoly betegségeket is okozva ezzel. A sűrű szmog takaró pedig rengeteg esetben képezi okát az úttorlaszoknak, vagy járattörléseknek is.
2014-ben gazdasági és politikai küzdelmet hirdettek a szennyeződések ellen „war on pollution” névvel, hogy az évtizedek alatt felgyülemlett problémára megoldást találjanak, és a saját népüket, azon túl a világot meggyőzzék arról, hogy tudnak változást elérni és tisztábbá képesek tenni a környezetet. De vajon Kína képes lesz ezt a fejlődési ütemet és hatékonyságot a jövőben is tartani? Előadásom célja, hogy röviden kifejtsem Kína tiszta energiával és innovációval kapcsolatos motivációit.
Tóth Tamás
Pázmány Péter Katolikus Egyetem – Kelet-Ázsia tanulmányok Ma
