A családja szomorú szívvel tudatta, hogy 2024. április 20-án, életének 82. évében elhunyt Kovácsné
Bogó Katalin, Perkáta egykori szeretett pedagógusa.
2024. április 26-án, 15 órakor vesznek tőle örök búcsút a perkátai temetőben, polgári szertartás
szerint.
Őszinte fájdalommal osztozunk a család gyászában!
Katika kisdiákként a szülőfalujában, Perkátán szerezte meg az alapokat a továbbtanuláshoz.
Gimnáziumi tanulmányait Sárbogárdon, a tanárképző főiskolát Pécsen végezte el. A tanári diploma
megszerzése után felkérésre, több mint egy évtizedet más településeken dolgozott. Gazdag
pedagógiai tapasztalatok birtokában, saját kérésére 1978-ban hazakerült. Nagy boldogság volt
számára, amikor megszülettek a gyermekei: György és Renáta.
Örömmel vállalta és kihívásnak tekintette a rajz és földrajz tantárgyak tanítását. Célul tűzte ki a
látáskultúra alapjainak elsajátíttatását. Törekedett a környezet szépségének megláttatására,
ábrázolására, a népi hagyományok értékelésére és művelésére, valamint az esztétikai nevelésre.
A tehetséges rajzosokat felkarolta, és művészeti tárlatokra is elvitte őket.
A szakköri foglalkozás résztvevőit felkészítette a rajzpályázatokra. Tanítványai a körzeti megyei és
országos versenyeken is előkelő helyezést értek el.
A jó hangulatú rajzórái, és a családias légkörű szakköreinek nagyszerű színtere volt az elődje, Gáspár
Aladár által kialakított rajz szakterem, melyet Bogó Kati néninek – a szakszerű és lelkes
koordinálásának, valamint remek ötleteinek köszönhetően – sikerült tovább fejleszteni.
A pedagógiai munkájának fontos részének tekintette a tanulók továbbtanulásának segítését.
Az iskola pályaválasztási felelőseként sok gyermek továbbtanulását támogatta a kollégáival együtt.
Több évtizedes, lelkiismeretes tanítás után nyugdíjba vonult. 1997-ben a munkáját Szolgálati
Érdeméremmel jutalmazta a Közoktatási és Művelődési Miniszter.
Kati néni a nyugdíjas évei alatt is szeretettel gondolt vissza a kollégáira és az egykori tanítványaira,
akiknek a pályáját további érdeklődéssel kísérte. Nemcsak a tanítási évei alatt, de később is örömöt
jelentettek számára a kreatív tevékenységek. Támogatta az egyházközség karitatív munkáját azáltal
is, hogy az ünnepi, szép kézimunkáival minden évben megajándékozta a gyermekeket.

Kati nénitől búcsúzunk Perkáta nevében